Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Dobos Ilona: Néhány északkelet-magyarországi mondatípus;

akit kidobott. A forgó ... ott volt a toponyec. A klastromon felül, lehúzattuk magunkat az örvénnyel. A sárga kocsmánál mindenki félt a toponyectől."

69 A Zemplénben gyűjtött változatokból már hiányzik a szláv elnevezés. Eördögh Ferenc Bodrogkeresztúron feljegyzett mondájában — amelyet még gyermekkorában hallott Kárpátalján és mint valóban megtörtént esetet mondott el — a vízfuUasztó fiú jellemzése és cselekedetei alapvetően megegyezik a közölt szláv változatokkal. „Tibáról jöttek Pinkócra fürödni... és a legelső tibai gazdának a fia eljött és az édesanyja mondta: »Ne eridj te, fiam, nem tudsz te úszni!« Ő elment, beugrott a vizbe és nem jött ki többet. A szüleit értesitették estére. Négy nap, de nem lelték . . . Majd rá vagy két hétre a palóci hidnál kifogták. És ő — kérem szépen — járt, mint fullasztó. . . Vásár volt Ungváron, ment Tibáról egy ember. Egyszer köszön neki: - Adjon Isten, Pista bácsi! Az ember néz széjjel és nem lát semmit, csak hangot hall. — Ugye nem lát, Pista bácsi? — Nem látom. Kihez van szerencsém? — Nem ismeri az első tibai gazda fiát? Én vagyok, a Jani! — Kinek a fia? Mondja, hogy hát kinek . . . — Mondja meg az édesapámnak és az édesanyámnak, ne sirjanak, énnekem nagyon jó dolgom van . . . Igaz, hogy még inas vagyok . . . Fullasztani megyek be egy kocsist .. . Egy nagyságos ur érkezik Ungvárról és nekem azt a négy lovat kell befullasztani. Nem fog senki se látni, csak maga, Pista bácsi. Tessék a hidra állni.... Engem senki sem fog látni... A hid pillérje alatt leszek . . . ő oda fog menni a lovakkal és akkor én, mikor ő jön ... én homokot dobok rá . . . senki sem fogja látni, csak ketten. Az ember iparkodott, elvégezte a dolgát . . . kiváncsi volt . . . Megnézi az óráját . . . jött egy kocsi. A kocsis bement négy lóval, megfürösztötte és jött ki. Akkor ő a pillér alól beugrott a hidra ... az a szellem, fogta a homokot és rádobta a lóra. — Ejnye, a fene egye meg, olyan szépen megfürösztöttem őket és megint homokosak! Fogta, visszahajtotta őket. Mikor visszahajtotta, akkor ő utánaugrott. Utánaugrott és összekötötte a lónak a lábát és ott megfulladt. És akkor az ember megirtózott és elindult hazafelé. Utolérte őtet és mondta: — Ne féljen, Pista bácsi, nem bántok senkit. Csak mondja meg a szüleimnek, hogy ne sajnáljanak, mert jó dolgom van!"

70 Balassa kötetében a vízfuUasztó alakja elmosódottabb formában jelenik meg. A vízbe fürdő, fiú alakot öltő szellemek vagy más vízbe vezető lények öregasszony, macska formájában jelentkeznek. Bevezetőjében Balassa a vízilényekről a következőket írja: A Karcsa vizét „ . . . különböző kísértetalakokkal népesítik be. Legtöbbjük csupasz gyerek, aki ijeszgeti az éjszaka arra járókat. Egyébként jóindulatúak és nem bántanak senkit. Ritkább, amikor a kísértet csupasz ember alakjában jelentkezik."

71 69. Elm. G. Gy.-né 1979. Saját gyűjtés. 70. Ezt a mondát is két változatban mondta el Eördögh Bodrogkeresztúron 1960-ban és Bódvarákón 1963-ban. Saját gyűjtés. 71. BALASSA Iván 1963. 62. A vízi legények a 26, 27, 334. sz. mondákban szerepelnek. 265