Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)
Dobos Ilona: Néhány északkelet-magyarországi mondatípus;
megfogta a halottat és megfordította arccal a koporsóu fenekére. (Kiemelés: D. I.) És akkor vett egy hosszú spérnédli szeget és azt a koponyáján keresztül leszögélte a koporsóu fenekéhez. S mikor ez megtörtént, attúl fogva már a lányán nem találtak soha . . . kék harapdálást, mért már akkor nem tudott visszamenni, háborgatni őtet . . . 44 Balassa következő két mondájában — akárcsak az előző végén — a hozzátartozók vagy az ehhez értő öregember kiássa a holttestet, megfordítja és hozzászögezi a koporsóhoz, hogy többé ne térhessen vissza. 45 Bodrogkeresztúron a kárpátukrajnai Eördögh Ferenc két változatban mondott el egy vámpírtörténetet. A vámpír elnevezést ő sem használta. „A faluba, ott Kárpátalján volt egy család és annak volt egy kislánya, de az a kislány a húst sose ette. Hát az mondja, hogy hát neki a mamája: — Hát miért nem eszel Annuska húst? Hát miért nem eszel Annuska húst? — Nekem, anyukám, nem kell. Nahát, ha nem köll, belenyugodtak a szülők, de a kislány mindig csak hervadt, sorvadt, nem tudott hova lenni. Hát azt mondja a mamája: — Te, én hivők egy orvost hozzá, mert ember, hát ez a gyermek teljesen elpusztul, hát orvost kell hivni. Nahát, elhozták hozzá az orvost, de segíteni már nem lehetett. Végelgyengülés. Semmiféle húst nem evett. És akkor ugye a kislány meghalt. Hát aztán, mikor meghalt, elsiratták őt, vége van mindennek, ugyebár. Na majd, kérem szépen, bekövetkezett az, hogy a faluba kezdett dögleni a csirke, már szóval dögvész ütötte fel a fejét a falvakban, hát ugye mindenki ugye nem tudott ugye orvost hiába hívtak, állatorvost, nem ért semmit se . . ." A monda további részében a vámpír óriás kígyóvá, a második változatban sárkánnyá változik. Ezeket a szörnyeket Eördögh a meséből vagy más hiedelemtörténetből kölcsönözte. A teheneket pusztító szörnyet a tudományos koldus egy hatalmas vastőrrel pusztítja el. A két változat befejező része úgy tűnik, Eördögh egyéni leleménye. 46 A vámpír alakja több népmesében is szerepel. A legtisztábban a Hulladémon c. mesében (AaTh307) 47 , ahol a halott hősnő koporsójából felkelve felfalja áldozatait. A vámpírizmus az alapja a Lenóre (AaTh 365) és az Ördögszerető (AaTh 407) típusú meséknek is, amelyek Borsod-Abaúj-Zemplénben különösen elterjedtek. A NORA A nora a vámpír egyik népi változata. A legfőbb hasonlatosság, hogy a nora is kiszívja éjszakánként áldozata vérét, bár — ellentétben a vámpírral - nem öli meg. A nora ugyancsak a szláv néphitből került át hozzánk. Leggyakrabban Észak-Magyarországon 44. BALASSA Iván 1963. 146. sz. 45. BALASSA Iván 1963. 69. és 165. sz. 46. Eördögh kétszer mondta el lényegében azonosan a mondát, ezért a második közlésétől eltekintek. Az első magnetofonfelvétel készült 1961 júliusában Bodrogkeresztúron, a második 1963-ban Bódvarákón. EA 2115. 47. AARNE, Antti-THOMPSON, Stith 1961. 261
