Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Dobos Ilona: Néhány északkelet-magyarországi mondatípus;

szebb és kövérebb lett." Fejét a sírásó kapával lenyakazta. A mondát Prodomus-ában 1723-ban Bél Mátyás is megörökítette. (II. pag. 108.)

40 A másik mondakörről egy törvényszéki tudósítás ad hírt a század elejéről. A vámpír címen megjelent egy hír arról, hogy Sáros megyében, a határ mindkét oldalán rettegésben tartja egy hír a lakosságot. Egy fatolvajt - aki felakasztotta magát - a lakosság vámpírnak vélt. Ezért éjszakánként lesben álltak, hogy átszúrják a kísértet szívét.

4 1 Diószegi Vilmos Mogyoróskán (Abaúj megye) a következő mondát hallotta. Egy pásztorember a feleségével és cigánybojtárjával együtt meghalt. Éjszakánként visszajártak. „A cigány muzsikált, a másik kettő meg táncolt. És beszélgettek, kihallgatták őket. Hogy kipusztítják a falut, először a kutyákat, azután a jószágot, utána a népet. Először, mikor hallották, nem hitték el. Azután többször kihallgatták őket és jelentették a püspökségre a népek. A püspök megengedte, hogy boncsák fel a sírokat. Ha rendesen feküsznek, akkor nem kell bántani, de ha arccal feküsznek, akkor ki kell venni őket és el kell égetni. De az egész falusi nép mind ott legyen a tüz körül, villákkal, kapákkal, hogy ha valami rossz állat akar a tűzből kiszaladni, nem kell kiengedni, meg kell ölni. - Elmentek, felbontották a sirt, arccal feküttek lefele, és egészségesek voltak, piros arcúak. Kivették őket és elvitték őket a falunak az alsó végére egy rétre. És ott égették őket el. őrizték őket, de mégis kiszaladt a tűzből egy fehér egér. Az ijesztett is ott, a fehér egér soká, más alakokban. A szugi rétre vitték ki. Többféle alakban akart kiszaladni a tűzből; róka, meg kigyó alakjában akart kiszaladni. - Ijesztgettek: sulykoltak és kiabáltak: Jancsi, Jancsi hopp, hopp Jancsi, mitha táncolt volna valakivel. Meg jajgatott, igy ijesztgetett éjszaka. Lóalakot is, ha nem láttak."

42 Balassa Iván karcsai gyűjtésében a vámpír cselekménytípusa a legtisztábban abban a mondában bontakozik ki, ahol a halott anya éjszakánként visszajár és nyárson sütve eszi gyermekét. A monda szerint tizenöt karcsai asszony Pócsra zarándokolt a búcsúba és nem kaptak éjszakai szállást. A temetőben húzódtak meg, amikor egy idős asszony szállást ajánlott nekik, de előre szólt arról, hogy halott menye éjszakánként „feljár". „Hát leültünk egy sarokba . . . imádkozgattunk. Eccércsak gyött kilenc óura tájba az asszony. Behozott egy csomóucska szálmát, osztán akkor a kemence tetejére tette, oszt akkor hozott be egy kis fácskát, meg egy nyársat. Osztán akkor a tüzet megrakta a kemence tetejin . . . Hát a nyársra húzta a kisgyermekét, amit régen eltett magátul, osztán azt forgatta a nyárson, a tűzön. Mikor megforgatta a nyárson, a tűzön, akkor igen ette."

43 Egy másik mondában a hazajáró halott anya éjszakánként kékre harapdálja lánya testét. „Lánya férhezment, de minden reggélre, hiába feküdt az ura mellette, az ura nem tudott semmirül, minden reggél tiszta ... kéknek - vóut összeharapdálva. Ez így ment vagy fél évig . . . Vóut nállunk egy öreg kerüllőü, hát ennek osztán szóultak, hogy mi a helyzet, érre osztán elment a temetőübe éjjel, kiásta a sírt, felfeszitette a kopőrsóu fedelét és 40. MATIRKO, Bertalan 1890. 262-263. 41. Törvényszéki néprajz 1903. 272. 42. EA7105. 1962. IV. 8. 43. BALASSA Iván 1963. 264. sz. 260