Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Ikvai Nándor: A földművelés jellemzői a Zempléni-hegységben

A FÖLDMŰVELÉS JELLEMZŐI A ZEMPLÉNI-HEGYSÉGBEN IKVAI NÁNDOR A táj arculatát — a földrajzi-, természeti vonásokon túl — legfőképpen a település és a földművelés határozza meg, teszi karakteressé. Az ember a környezetét igényeinek megfelelő mértékben formálja és alakítja, ily módon megalkotja fejlődése mércéjét is. Ezt a mértéket kívánjuk megmutatni témánk összegzésekor a földművelés alakulására figyelve. A Zempléni-hegység hazánk egyik legszebb tája. Régen felfedezte a turizmus, és jelentőségét számos könyv dicséri.

1 Az ország különböző területeivel való összehasonlításban is bőségesnek mondható a terület néprajzi kutatottsága, amelyet e kötet és tanulmányainak irodalma is példáz. A terület földművelő gazdálkodása is feldolgozottnak tekinthető, hiszen Balassa I. az északkeleti oldal (Hegyköz), IkvaiN. a nyugati és középső területek népi földművelését adta közre külön cikkekben és kötetekben.

2 E munkák — figyelemmel az új eredményekre — hasznos tanulságokkal is szolgálnak a részleteiben már feltárt témakörök összefoglalása mellett.

3 összefoglalásunk az Abaújszántó—Olaszliszka vonalától északra elterülő, a Hernád, a Bodrog és a Ronyva folyók közötti középhegység falvainak népi földművelését vizsgálja. A táj nem az intenzív földművelő gazdálkodás területe. Mindig és majdnem mindenütt keveset termett a föld és nehezen adta vissza a ráfordított munkát. A természeti környezet meghatározta, behatárolta a földművelő kultúra kibontakozását (tengerszint feletti magasság, talaj, hőmérsékleti ingadozások, csapadék). A népi földművelést ezen a területen három fő vonással jellemezhetjük: 1. A hegység falvainak zömében a földművelés sohasem öltött árutermelő jelleget. 2. A termény sosem volt elegendő a lakosság ellátására. 3. kz élet fenntartásához a falvak lakói a környezet által meghatározott kiegészítő tevékenységet végeztek (idénymunka, erdőmunka, gyűjtögetés, fuvarozás, kőbányászat, háziipar, házaló kereskedelem stb.). Az ellátottság és a termelés intenzitása tekintetében a tájon belül is nagy különbségek adódtak: 1. a hegy belsejében, 2. a termékenyebb völgyekben, 3. valamint a keleti és nyugati folyóvölgyekbe lenyúló falvak földművelő kultúrája különíthető el egymástól. A földművelésben beállott változások 1. TAMASKÓ Ödön 1958. 2. IVÁNCSICS Nándor 1958., 1961.; BALASSA Iván I960., 1964.; IKVAI Nándor 1962., 1967. 3. Tekintettel arra, hogy a két idézett földművelés-monográfia ennek az összegzésnek az alapja, az ezekre való állandó hivatkozást mellőzöm a késó'bbiek során minden olyan esetben, ahol a megállapítások egyezőek. Csak ott és akkor hivatkozom a fenti munkákra, amikor és ahol kifejezettel eltérő, vagy a munkák egyikében levő megállapítást használom. 25