Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)
Niedermüller Péter: Kalendáris szokások a Zempléni-hegyvidék falvaiban
mölcsfák termékenységével való kapcsolata), amelyek a vizsgált területtől nyugatra már nem fordulnak elő (legalábbis eddigi ismereteink szerint). Ennek a ténynek valószínűleg településtörténeti okai vannak, s elképzelhető, hogy ezek a kultúrelemek csak addig terkdtek, ameddig az ukrán népcsoportok előrenyomultak. Természetesen ez csak feltételv, /és. hiszen jóval több anyagra és alaposabb elemzésekre lenne szükség a pontosabb megállapításokhoz. Utalnunk kell a vilia délutánjához kötődő különböző varázsló-és jóslóeljárásokra, tiltásokra is. Baskón ekkor „truszkálták meg" a tyúkokat, hogy jól tojjanak. Mogyoróskán vilia estéjén a gazdaasszonynak le kellett ülnie, és akkor hamar lett kiscsirkéje. Ugyancsak Mogyoróskán a tyúkoknak abroncsból adtak enni, hogy szét ne menjenek, mindig összetartsanak. Vacsora után pedig a tojó liba fejét bekenték mézzel, hogy a gúnár „jobban szeresse, hogy sok kisliba legyen". Árkán 36 , Nagyrozvágyon 37 , Cigándon 38 és a Cserehát egyes falvaiban 39 szintén karácsonykor piszkálták meg a tyúkokat. A tyúkok abroncsból való etetése pedig általánosan ismert szokás a magyar nyelvterületen, viliához kapcsolódva azonban csak néhány adatot ismerünk. 40 A szerelmi varázslásnak és jóslásnak is számos formája kötődött vilia napjához. Abaújalpáron, Boldogkőújfaluban, Boldogkőváralján, Regécen és Újhután, amikor az első tepsi bobájka kisült, a leányok kikaptak egy szemet és kiszaladtak vele a kapuba. Amilyen nevű férfival találkoztak elsőnek, olyan nevű legény vette őket feleségül. Fonyban ugyanez a szokás a lángossütéshez kapcsolódott. A faluban karácsonyra mindig sütöttek lángost, s így a leányok nem bobájkával, hanem lángossal gyakorolták ezt a cselekményt. Mogyoróskán, Regécen, Óhután és Baskón vilia este a leányok az ajtótól a szoba közepe felé összeseperték a szemetet, majd kivitték a trágya-, vagy szemétdombra. Ezután ráálltak és amelyik irányból először hallottak kutyaugatást, abból az irányból jött a jövendőbelijük. Emellett a szerelmi jóslásnak több, a korábbiakban már leírt formáját is gyakorolták. 41 Az általunk bejárt falvakban mindenütt ismert szokás, hogy mielőtt az éjféli misére mentek volna, egy hagymafejet 12 részre felvágtak. A hagymagerezdekbe sót raktak, s e gy _e gy papírdarabkára állítva az asztalra tették. A papírszeletekre ráírták a hónapok nevét. Amikor visszajöttek az éjféli miséről, megnézték a hagymaszeleteket, s amelyiken megolvadt a só, az az általa jelölt hónapra esőt jósolt. 4 2 36. BARTA János gyűjtése. DENIA 617. 37. ZSOVA Ilona 1971.45. 38. NÉMETH Ibolya-OLSAVSZKY Jolán-SMAJDA Ilona 1971. 351. 39. ZUPKÓ Béla gyűjtése. DENIA 311. 40. Vö. DÖRFLER Fanni 1895. 212. - ISTVÁNFFY Gyula 1896. 371. - MANGA János 1968. 76. MANGA János 1974.41. 41. A karácsonyi szerelmi jóslás párhuzamaihoz vö. CS. PÓCS Éva 1965. 17-21. és 182-184. BENKÓCZY Emil 1907. 101. - TOLNAI Vilmos 1899. 395. - VALENTÉNYI Gyula 1909. 43. NÓVÁK József Lajos 1914. 76. - NÉMETH Ibolya-OLSAVSZKY Jolán-SMAJDA Ilona 1971. 347 - BODNÁR Julianna-FARKAS Gyula 1971. 362. - SZTANCSEK József 1909. 300. BÁLINT Sándor 1938. 125. - MANGA János 1942. 21. - MANGA János 1968. 85. 42. Vö. CS. PÓCS Éva 1965. 258. - SZENDREY Zsigmond-SZENDREY Ákos 1941. 62. 220
