Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: Kalendáris szokások a Zempléni-hegyvidék falvaiban

A játékot általában 13—16 éves fiúk játszották, akik a szövegeket, a szerepeket egy-egy idősebb embertől tanulták. A tanulást, attól függően, hogy hány új szereplő volt a játékban, egy hónappal, két héttel karácsony előtt kezdték. Délutánonként annál az öregembernél gyülekeztek, akitől a játékot tanulták. A „próbákat" csak úgy hétköznapi ruhában tartották. Egy-egy alkalommal egy-két órát töltöttek együtt. A szerepeket az adottságok határozták meg. A leggyakorlottabb, legidősebb legény játszotta az Öreget, mivel ez az alak kívánta a legtöbb spontaneitást, rögtönzési készséget, ennek a szereplőnek kellett „a legtöbbet kitalálnia". Az angyal és a pásztor szintén gyakorlott szereplő volt. Az új játékosok, attól függően, hogy hány pásztor szerepelt a játékban, a második vagy a harmadik pásztort alakították. A jelmezeket, a betlehemes templom kivételével a legények maguk készítették. Régebben még a templomot is maguk csinálták meg, de újabban már — ahol szükséges volt — az asztalos készítette el. A jelmezeket nem kellett minden évben újra csinálni, csak legfeljebb azokat, amelyek megrongálódtak, elszakadtak, esetleg elvesztek. A jelmezeket év közben valamelyik szereplő őrizte, általában olyan, akivel a következő évi játéknál is számoltak. A 17—18 éves legények ugyanis nem szívesen jártak betlehemezni. Itt kell megemlítenem, hogy Abaújalpáron, Fonyban és Hejcén a felnőttek is jártak betlehemezni. A felnőttek betlehemezése azonban már legalább húsz éve megszűnt. Abaújalpáron heten járták a betlehemet: a két angyal, a két pásztor, a két öreg és egy hajdú. Fonyban ketten vitték a betlehemet — ezeknek semmi szerepük sem volt a játékban —, ment velük két angyal, két pásztor és az öreg. Regécen öt vagy hat játékos játszotta a betlehemes játékot: az öreg, az angyal és a három vagy négy pásztor. Mogyoróskán is egy angyal, három pásztor és (régebben két) öreg szerepelt a játékban. Két öreg főleg akkor volt, ha másik faluba is elmentek a betlehemesek. (Ennek az volt a nagyon egyszerű oka, hogy ha összetalálkoznának egy másik betlehemes csoporttal, számbeli fölényben legyenek, ilyenkor ugyanis mindig kirobbant a verekedés.) Baskón is nagyon hasonló volt a szereposztás: két angyal, két öreg és három pásztor. A csoport előtt ment a futár, aki bejelentette a játékosok érkezését, és kérte az engedélyt a játék bemutatásához. Látható tehát, hogy vidékünkön mindenütt szinte azonos szereposztásban játszották a játékot. Ugyanezt bizonyítják a hegyközi gyűjtések is, ahol a szereplők száma megegyezik az általunk gyűjtött adatokkal.

3 ° A szereplőkhöz hasonlóan az öltözék, a jelmezek is nagy hasonlóságot mutatnak a vizsgált területen belül. Az angyalok és a pásztorok fehér szoknyában (Mogyoróskán régebben fehér patyolat gatyában) és fehér bő ujjú ingben szerepeltek. A vállaikon és derekukon keresztben színes, zöld és piros szalagok voltak. Az angyalok fejét henger alakú süveg díszítette, amit színes papírral vontak be, a tetejéről pedig több különböző színű szalag lógott le. A süvegre arany- és ezüstpapírból csillagokat ragasztottak. Abaújalpáron ráncos gyolcsgatyát és csúcsos süveget viseltek. A pásztorok öltözete csak annyiban tért el az előbbiektől, hogy a fejükön nem henger alakú, hanem csúcsos süveg volt. A kezükben csörgős botot fogtak. Az öreg egy rossz, régi kifordított gubát viselt, Mogyoróskán régebben egy rongyból készített süvege is volt. Arcát bőrből (leginkább nyúlbőrből) készí30. PETERCSÁK Tivadar 1971. 302. 217