Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: Kalendáris szokások a Zempléni-hegyvidék falvaiban

tett álarc fedte, ami csak a szemeinek, illetve a szájának hagyott egy kis nyílást. Abaújalpáron még egy nagy piros, papírból készült nyelve is volt. Az álarcot hátul a tarkón kötötték meg. Testén kukoricafonást, szalmakötelet tekert körül, amire baltát, kulacsot, Regécen tollseprűt akasztott. Lábára Regécen és Óhután kolompot kötöttek. Az öreg kellékei elsősorban a játékosságot, a vidámságot szolgálták. A baltával csapkodott, ijesztgette a gyermekeket, a leányokat, a kulacsát mindenütt igyekezett megtölteni, a kolbászokat megpróbálta ellopni, s ha sikerült, akkor az övére kötötte stb. A betlehemes templomot fából és papírból készítették. A lehetőségek szerint a falu templomát igyekeztek megformálni, utánozni. Kívül-belül be volt vonva színes (piros és kék) papírral. Belül szobrocskák, a Szent Család, bárányok, szamarak voltak elhelyezve, imakönyvből kivágott szentképek voltak felragasztva. A templom belsejében egy kis gyertya égett, amit rendszerint játék közben gyújtottak meg. A betlehemesek alkonyattájt indultak el és végigjárták az egész falut, sőt más községekbe is elmentek. Amennyiben az éjféli mise kezdetéig nem végeztek, akkor még karácsony első napján is jártak. Regééről Háromhutára, és viszont, Mogyoróskáról Fonyba és Regécre (az egyik évben még Baskóra is átmentek), Abaújalpárról Boldogkőújfaluba és Aranyosra, Hejcére Vilmányból és Fonyból jártak betlehemezni. A játék végén a résztvevők közösen elmentek az éjféli misére. Egészen előrementek a templomban és ott álltak az egész mise alatt. Fonyban a betlehemes játék szereplői voltak az éjféli mise ministránsai. Noha a szövegek közlésére nem volt mód, néhány sajátosságra így is érdemes felhívni a figyelmet. Elsősorban a játékok rendkívül nagy mértékű hasonlóságára kell utalni. Nemcsak a szereplők számáról, öltözetéről van szó, hanem a szöveg egyezéseiről is. A játékok menetét követve több olyan motívumra lehet utalni, amelyek néhol szó szerinti egyezésben fordulnak elő az egyes játékokban. Példaként elég utalni a „Rázd meg öreg a bundád" kezdetű dalra, az offerálási jelenetre, vagy a nyája mellett egyedül virrasztó pásztor motívumára stb. A tartalmi egyezések a játékok szerkezeti felépítésében is tükröződnek (noha ezek a megállapítások már túlmutatnak az adott lokális vonatkozásokon). A beköszöntő után a játékok első részére az egyházi jelleg, illetve a pásztorokkal kapcsolatos motívumok a jellemzőek. A játék hangulata ekkor még ünnepélyes, komoly, helyenként kifejezetten szép. A játékok gerincét, középső részét a profán, komikus, nevettető, elsősorban az öreg személyéhez kapcsolódó motívumok sora jelenti. A zárórészt pedig újra az egyházi hatás befolyásolja.

31 Vilia este, sötétedés után nemcsak a betlehemesek járták a falvakat, hanem a pásztorok is jártak a házakhoz köszönteni. Azokban a falvakban, ahol több pásztor is volt, a gulyás meg a csordás járt együtt, a kondás külön, ez utóbbi azonban gyakran el is maradt, 31. Az említett játékokhoz fontos összehasonlító anyagot közöl ZATKO, Rudolf 1956., ahol megtalálható a hollóházi és a rudabányácskai játék szövege is. A további hazai párhuzamokhoz vö. ISTVÁNFFY Gyula 1891. 398. - MANGA János 1940. 409-417. - Magyar Népzene Tára, II. 366-369., 357., 372., 381-382. és 593. számú játékok. SEEMANN Gábor 1881. 281. N. BARTHA Károly 1931. - MAKKAI Endre-NAGY Ödön 1939. 150. és 159. - BODGÁL Ferenc 1957. A szlovák kapcsolatok tisztázásához segítséget nyújthat SULITKA Andrej 1973. SVOBODOVÁ JúliaLANGER Juraj 1971. 218