Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: Kalendáris szokások a Zempléni-hegyvidék falvaiban

Amelyik legény megette a leány által megjelölt derelyét, az lett a férje. (Ez utóbbi szokást elsősorban Regécen és Óhután ismerték.) Árkán és Hejcén az is előfordult, hogy a derelyébe gyűrűt raktak. Ha a gyűrűs derelyét vetette fel elsőnek a víz, a leány biztos lehetett benne, hogy a következő év során férjhez fog menni. Mogyoróskán és Makkoshotykán

2 a leányok a szájukban vittek vizet a derelye elkészítéséhez, mert csak ebben az esetben vált be a jóslat. Az eddig említett cselekményekhez hasonlóan általánosan ismert szokás volt vidékünkön az ólomöntés. A leányok felmelegítették az ólmot, majd forró állapotban hideg vízbe öntötték. Az ólom a vízben hirtelen megmerevedett, valamilyen alakot vett fel. A leányok ebből a formából próbáltak következtetni jövendőbelijük foglalkozására. (A ló forma pl. katonát vagy huszárt, a pénz gazdag embert, az üveg vagy pohár forma részeges férjet jelentett stb.) Abaújalpár és Boldogkőújfalu kivételével az egész területen ismert eljárás szerint András-nap előtti éjszaka az eladó lánynak egy lapátra kellett seperni a szemetet, majd rá kellett állnia és a tükörbe nézni. Éjfélkor a tükör egy pillanatra megvilágosodott, s ekkor a leány megláthatta jövendőbelije arcát. Egy másik, általánosan ismert cselekmény szerint a leányok kendermagot vetettek arra a tőkére, amelyen a fát szokták vágni, s azt valami rossz nadrággal, vagy valami más férfi ruhadarabbal „elboronálták". Közben mondogatták: „András, András kendert vetek rád, adja az Isten tudtomul, hogy ki leszen a férjem!" Este már sötétedés után a leányok kimentek a disznóólhoz és néhányat belerúgtak. Ahányat röffent a disznó, annyi év múlva mentek férjhez. Ennek a cselekménynek egy másik formája, amikor a leány belerúgott a disznóólba, s ahányadik rúgásra felröffent a disznó, annyi évet kellett még várnia a házassággal. Fonyban e napon lángost sütöttek a leányok. Az első lángossal kiszaladtak az útkereszteződéshez, s ott beleharaptak. Amelyik irányból ekkor kutyaugatást hallottak, abból az irányból várhatták a jövendőbelijüket. Több faluban is a leányok csapatosan járták a falut, megveregették a zsúptetős házak ereszét és alátartották a kötényüket. Ha valamilyen szem esett a kötényükbe, akkor gazdag ember lett a férjük. Ha pedig semmi sem esett bele, akkor még várni kellett a férjhezmenetellel. A köténybe hullott ocsúszem viszont szegény embert jelzett. Regécen, Mogyoróskán, Baskón, Fonyban azt tartották, bármi is esett a köténybe, a leány a következő évben férjhez fog menni. Ellenben, ha üresen maradt a köténye, akkor még pártában marad. Óhután és Újhután a leány kötényébe hullott szem azt jelentette, hogy a leány a következő évben teherbe esik. Máshol a leányok sötétedés után az ablakok alá osontak, s kukoricaszemeket, vagy egyéb magvakat dobtak az üvegre. Mogyoróskán, Regécen, Baskón és a Hutákban csak olyan házak ablakait dobálták meg, ahol András nevű férfi lakott. Ha a szobában ülök azt kiáltották ki, „eredj férhez" vagy „elmégy mán", az jót jelentett, mert akkor a leány a következő évben férjhez fog menni. Ellenben, ha azt kiabálták, „ülj már eV vagy „nyughass már" esetleg semmit sem szóltak, az rosszat jelentett, mert akkor még várni kellett a házassággal. Néhol azt kiáltották ki az ablakon, „kurvulj meg". Ilyenkor visszaszóltak, „kurvuljon meg maga", vagy a leánya! Ezekből az 2. ZUPKÓ Béla gyűjtése. Debreceni Egyetemi Néprajzi Intézet Adattára (DENIA) 234. - Ugyanezt az adatot közli UJVÁRY Zoltán 1975. 67. 208