Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: Kalendáris szokások a Zempléni-hegyvidék falvaiban

esetekből azonban rendszerint harag lett. Óhután, illetve a bodrogközi Vajdácskán

3 hasonló szokást gyakoroltak. E nap estéjén az emberek hallgatózni jártak más házak ablaka alá. Ha az illető azt hallotta bentről, „menj már aludni' az igen rosszat jelentett, mert a hallgatózó a következő évben meg fog halni. A leányok az említettekhez hasonló András-napi szerelmi jóslásai, varázslóeljárásai Európa-szerte ismeretesek.

4 Ezek a szokásesemények annyira általános jellegűek, formailag, tartalmilag egymáshoz annyira hasonlóak, hogy elterjedésükből semmiféle következtetést nem vonhatunk le. Úgy tűnik azonban, hogy az András-napi szerelmi jóslásoknak van egy olyan formája is, amelyik elsősorban előfordulásának intenzitásában jellemzőnek tűnik. A leányok Andráskor (néhány adatközlő Katalin napját is megemlítette) valamilyen ágat (gyertyán, bükk, őszibarack, alma, orgona, vagy cseresznyefagally) vittek a szobába és ott vízbe állították. Amennyiben az ág karácsony villájáig kivirágzott, a leány a következő évben egészen biztosan férjhez ment. Ezt a szokáseseményt a magyar nyelvterület számos pontján feljegyezték, mégis úgy tűnik, hogy a Zempléni-hegyvidéken, különös intenzitással élt a kivirágzó ágnak, mint a szerelmi jóslás eszközének a hagyománya.

5 MIKLÓS-NAP (DEC. 6.) Miklós napja, mint mindenütt, vidékünkön is a gyermekek ünnepe. Ezen a napon egy legény, vagy egy fiatalabb férfi felöltözött Mikulásnak. (A nagyobb falvakban, mint pl. Boldogkőváralján, Boldogkőújfaluban, Fonyban több Mikulás is járta a falut.) A Mikulás kifordított bundát, vagy gubát, bundasapkát, papírból készült álarcot viselt, kenderszakállal. Kezében nagy görbe bot, csengő, hátán puttony volt. Néha valamelyik kisebb fiú — testvér vagy rokon -, aki alkalmas volt erre a szerepre, felöltözött krampusznak. A krampusznak fekete ruhája volt, fejére pedig sötét harisnyaszárat húzott, hogy senki se ismerje fel. Régebben délután indult útjára a Mikulás. Végigment az egész falun, közben meg-megállt a gyermekekkel tréfálkozni, ijesztgette őket. Végül az iskolába ment, ahol ilyenkorra már összegyűltek a gyermekek. Ma már, ahol még gyakorolják, vagy a közelmúltban még gyakorolták a szokást (Mogyoróska, Háromhuta) a Mikulás egyenesen az iskolába megy. Régebben a Mikulás soha nem vitt magával ajándékot, hanem csak egy nyírvesszőkből kötözött „csokrot", amivel a gyermekeket fenyegette. ,Megcsípi a seggedet" - mondták a nyugtalanul várakozó gyermekeknek. Utóbb azonban már mindig vitt magával valami ajándékot, csokoládét, cukrot a Mikulás. A szülők előre megvásárolták az ajándékot, odaadták neki, s meghagyták, hogy melyik gyermeknek adja, mit mondjon hozzá. Mogyoróskán az utóbbi időben a felnőttek is küldtek egymásnak „ajándékot". 3. NAGY József gyűjtése. DENIA 246. 4. Csupán néhány, területünk vonatkozásában különös érdeklődésre számot tartó párhuzamot említünk meg: FEHRLE, Eugen 1955. 22. - SCHNEEWEIS, Edmund 1953. 85. Ceskoslovenska Vlastiveda, III. 573. - Handwörterbuch des deutsches Aberglaubens (HD

A), I. 398-405. ZIBRT, Cenek 1950. 447-449. - KATONA Lajos 1912. 309-316. - GUGITZ, Gustav 1950. 208-216. 5. A Katalin-ághoz fűződó' vidékünkön megtalálható szokásokról külön is írhattam. NIEDERMÜLLER Péter 1976. 14 Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről 209