Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Szabó László: Család és rokonság a Zempléni-hegyvidék középső részén

került, itt ismeretlen.

4 7 Nyilvánvalóan a kisebb családlétszám, a családi birtok körülírtabb volta is közrejátszik benne más hagyományokon kívül. E családtípus nincs vagyoni állapothoz kötve. Hasonló a felépítése egy elsőgazdának tekinthető kb. 20—25 kat. h.-as hernádcécei családnak, s egy nincstelen cseléd- vagy egy-két erdő- és legelőjogot birtokoló baskói családnak. A gazdaságok közötti különbség más-más belső munkamegosztást követelhet meg, alapvető vonásaiban mégis megegyezik a két család tevékenységének rendszere, felépítése. A vidék eszményképének vizsgált korszakunkban a kétgyermekes családok tekinthetők. „Az a jó, ha két gyermeke van valakinek. Lehetőleg egy fiú és egy lány. Ezt még tisztességgel fel tudjuk nevelni." (Mogyoróska). „Nekem két lányom van. Jobb lett volna ha ez a kisebbik fiu lesz, de már többet nem akartunk." (Regéc). „Mi is ketten voltunk, nekem is két gyermekem van. Magunk helyett állítunk egyet-egyet." (Fony). „Itt vannak ni Butyináék. Ott hat gyerek van, azért nem boldogulnak. Sok szájnak kell ott kenyeret adni, de hát miből. Van egy pár vékás krumpliföldjük? " (Boldogkőváralja). A magyarázat rendszerint az, hogy többet nem is lehet tisztességesen felnevelni, szétmenne a vagyon közöttük, s a jelenlegi életszínvonal alá esnének. Sokan éppen a múlt századi több gyermek (átlagosan három) meglétével magyarázták a kivándorlást is. A két gyermek — függetlenül nemétől — emberemlékezet óta egyenlően örököl. A ház azonban a fiúra marad. Ő vagy együtt él egy ideig az öregekkel, vagy ha még elköltözött életükben, akkor eladja a házat, esetleg az ősi portára költözik, ha az nagyobb, mint amit magának építhetett. A vagyon pontos és többnyire kétfelé való elosztása miatt perekre, ellenségeskedésre ritkán kerül sor. A rokonok között fennáll a jó viszony. Az abaúji községek viszonylag homogén társadalmába ez a kiscsalád illeszkedik bele közvetlenül. Az elöljáróság, úrbéresség, egyház vagy a közösség egyes csoportjai által szervezett társas- és közmunkákon egy-egy ilyen család egy fővel képviselve vesz részt, csakúgy, mint a XIX. század első felében a földesúri robotmunkán.

48 Számontartása így leegyszerűsödik, a résztvevők jelenléte pontosan megállapítható. A bajba jutott családot segíti nemcsak a közvetlen szomszédság, de ha szükség van rá, az egész község (pl. tűzvész után házépítésben, bizonyos használati tárgyak odaajándékozásával; elhullott vagy kényszervágott állat pótlását a kimért húsból való vásárlással). Nem szükséges csupán a rokonokra támaszkodni, megmozdul az egész közösség. 1962-ben Regécen egy szerencsétlen (nem normális) család számára patics falú házat font a közösség, s mindenki hozzájárult az építkezéshez. A közösségi élet erős volta, aktivitása feleslegessé teszi azt a családokat összefogó, nagyobb egységbe tömörítő rokonsági intézményt, amely másutt nemzetségként, hadként, szerként ismeretes. Nem alakulnak külön csoportok a falun belül, hogy vagyonszerzésre, öröklésjog szabályozásra, házasság határainak korlátozására rendezkedjenek be. A közösség egymásrautaltsága lehetetlenné teszi az ilyen érdekcsoportok létrejöttét. Megállapíthatóan a XX. században létrejött egyéni gazdasági csoportosulások (cséplőgép, vetőgép közösségek; közösen vásárolt nagyobb területű erdők) nem 47. FÉL Edit 1944. 16-17.; MORVAY Judit 1956. 17-30. 48. OLÁH József 1960. 183