Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Szabó László: Család és rokonság a Zempléni-hegyvidék középső részén

mástól függetlenebbek, határozatlanabbik kirajzolódok, s szemben a nemzetséggel, haddal számos életterületet érintetlenül hagynak. Míg a nemzetség vagy had tagjai örökölnek egymástól, a családi döntéseket közösen hozzák, addig az abaúji kiscsaládok körül kialakuló akcióközösségeket ilyen szálak nem kötik össze, a nem rokonoknak családi döntéseknél legfeljebb tanácsadói szerepük van. A lakodalmi, templomi, virrasztási, temetési ülésrend, a különböző ilyen alkalmakkor összeálló menetek, s a temetkezés rendje szempontjából ezek az akcióközösségek nem meghatározóak, ugyanakkor a nemzetség, had belső szerkezete mindezekre rányomja a bélyegét. Igaz a komák, szomszédok ilyen alkalmakkor tisztségviselővé válnak (násznagy, koporsóvivő, sírásó, beteggondozó, halottöltöztető), s ez már helyüket is kijelöli a menetben, asztalnál, szertartáson, mégsem azonosítható meghatározó erejük a nemzetséggel és haddal.

25 E csoportnak nincsen határozott belső szerkezete, amely azonos struktúrát hozhatna létre az efféle szokásoknál is. Nem tarthatjuk tehát ezeket a rokoni-műrokoni-szomszédi, jobbára lokális alapon, kiscsaládok körül szerveződő akcióközösségeket az átfogó rokonsági intézményekkel egyenrangúnak. Mégis kialakulásuk, létrejöttük azt mutatja, hogy az egyes családoknak szüksége van valamely közvetítő közegre, amelyen át a közösség egészéhez hozzákapcsolódhatnak, a közösségbe illeszkedhetnek. Az egyes családok közvetlenül nem lehetnek a közösség részei, szükséges valamely híd, amely átíveli a kiscsalád és a tágabb faluközösség közötti űrt, amely a napi apró tevékenységet, mindennapi életet kiépíti a család körül, s mintegy mikroklímát teremt az elviselhető élethez. Minthogy itt a nagycsaládok korábban felbomlottak, a településrendszer nem tette lehetővé a szétköltöző rokonok együttmaradását, szükségszerűen jött létre ez a forma, ez a családot körülvevő félig rokoni, félig területi alapon szerveződő, elsősorban a napi tevékenységet szabályozó kisközösség. Amikor a Zempléni-hegyvidék középső részének társadalmát jellemezni kívájuk, akkor a kiscsaládok mellett ezeket a lokális alapú akcióközösségeket is figyelembe kell vennünk. II. A FALVAK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI VÁZLATA Vizsgált falvaink gazdálkodásának jellegét a földrajzi fekvés, a hegyvidékhez vagy a Hernád-völgyhöz való viszonyuk nagymértékben meghatározza. A falvak egyik csoportja (Baskó, Mogyoróska, Regéc) a hegyek között fekszik. Kevés szántója, s nagy kiterjedésű erdőségei vannak. A hegyvidék nyugati lejtőjén és a Hernád-völgyben levő falvak némelyikének erdőségei jelentéktelenek, s ugyanakkor jó minőségű szántói vannak (Hejce, Hernádcéce, Korlát, Boldogkőváralja). A két falucsoport között átmenetet jelent Fony és Árka nagyobb erdőségeivel, földművelésre is alkalmas határával. Fony inkább a Hernádvölgyi falvakhoz, Árka a hegyvidékiekhez áll közelebb. (III. táblázat) 25. SZABÓ László 1965. 134-135. 173