Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Bődi Erzsébet: Növényi alapanyagú táplálékok

• közé egész káposztafejet, lupokat tettek. Amikor már taposás által levet eresztett a káposzta, lapukkal, majd deszkákkal lefedték és súlyos terméskővel tovább nyomatták. A meleg helyen hamar erjedésnek indult káposzta levét már három nap múlva fogyasztották, maga a káposzta két hét alatt savanyodott meg. A hordós káposztát gondosan ápolni kellett. Minden család igyekezett annyi káposztát savanyítani, hogy késő tavaszig elég legyen. Karácsony esti étrend nélkülözhetetlen fogása a száraz gombával sűrített káposztaleves. Disznótort sem képzelik el disznótoros káposzta nélkül. Ilyenkor nem főzik egybe a hússal, hanem a megdinsztelt, fojtott káposztát fogyasztják együtt a sült hússal. Hétköznapokon rántással sűrített káposztaleves galuskafélékhez, törvebabhoz, lencséhez, krumplizsámiskához hozzáadott dinsztelt káposzta formában volt gyakori. Nyersen is szívesen ették és levét vízzel felengedve itták. A savanyított lupokat megtöltötték: vagdalt füstölt sertéshúsból és kása, gersli valamelyikéből készült töltelékkel. Gyakori vasárnapi ebéd lehetett a töltött káposzta télen, mert amikor már tavasszal kifogyott a hordóból a lup, akkor tormalevelekbe csavarták bele a töltelékeket. Ujabban kezd elterjedni a soros vagy székely jelzővel megjelölt káposzta. Elkészítése egy réteg apró káposzta, egy réteg apróra vágott hús megfőzésén alapul, melyhez végül tejfelt adnak hozzá. Téli időszakban a savanyú káposzta fogyasztása biológiai szempontból is nagyon lényeges szerepet töltött be. Megakadályozta, hogy a lakosság táplálkozása egyöntetűvé váljon, csökkentette a kizárólag burgonya és gabonafélékből készült ételek fogyasztásának arányát. A lakosság táplálkozásában a mai napig jelentős helyen van a babfogyasztás. Jelenleg is szívesen termelik és sokfajta babot {fehérbab, erzsibab, annabab, szegényasszonybab, kakasfarkúbab, barnabab, büdöskőbab, gerslibab stb.) ismernek. A termésből eladásra is szánnak amellett, hogy mindenhol nélkülözhetetlen tápláló eledelnek tartják, és minden évszakban főzik. A viszonylag jelentős babtermesztés és babfogyasztás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kimondottan burgonyafogyasztó körzetté ne alakuljon át ez a vidék. Sokféle elkészítési módja is jelzi, hogy nem szakadt meg régebben kialakult szerepe. A bab hétköznapi étel, de böjti napokon is lehetett enni. Általában minden héten megfőzik valamilyen változatban: levesen habart, tésztás, krumplis és paprikás variánsban, pépesen valamilyen darával, jelenleg már búzaliszttel feltörve törvebabot készítenek belőle, de liszt helyett főzik krumplival is. Az utóbbi ételfajta - hagymás zsírral leöntve önálló fogásként ma is elég gyakori és szívesen fogyasztják. Régebben böjti napokon csak savanyú káposzta levével behabart bablevest lehetett enni, ha már valaki nagyon megéhezett. Tavasszal, nyáron habart zöldbableves tette változatossá az étkezést. A hüvelyesek közül a lencse ma már jelentéktelen szerepet tölt be a táplálkozásban. A borsó termesztésével napjainkban próbálkoznak a ház körüli veteményeskertben. A lakosság táplálkozásának egyik érdekes problémája a gombafogyasztás. A gomba jelentős helyet foglal el a gyűjtögető gazdálkodásban éppúgy, mint a táplálkozás területén. Mogyoróskán, Regécen és Baskón egész éven át gyűjtik és még ma is nagyon jól ismerik a vidék különböző ehető és nem ehető gombafajtáit. Minden évszakban tudják, hogy milyen ehető gombák jelennek meg és hol: tavasszal a susulykagomba nyárfás erdőrészeken, majd a szilvagomba vagy másképp galagonyagomba gyümölcsfák alatt, 158