Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Dobrossy István–Fügedi Márta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás a Zempléni-hegyvidék falvaiban

munkák, a vászonkereskedelem területén. A hercegkútiak — a zempléni megítélés szerint — nem tudtak szőni, ezért a fonalat minden évben rendszeresen Regécen szövették meg, és rőfre fizettek utána. Ez a több évtizedes kapcsolat csak a 30-as évektől lazult meg, amikor Hercegkúton szövőtanfolyamot indítottak. A regéci asszonyok általában nagy mennyiségben vállaltak bérbe fonást, szövést távolabbi falvaknak is.

4 7 Szintén rendszeres volt Rudabányácska^ és Mogyoróska asszonyainak a kendermunkákban kialakult kapcsolata. A sokszoknyás rutén asszonyok Mogyoróskán vásárolták a vásznat, és cukrot, sót, petrót hoztak érte. A rátkai sváb asszonyok is rendszeresen feljártak a zempléni falvakba vászonért, elsősorban Árkával volt kapcsolatuk. A hollóháziak is jártak ide vászonért, díszes tányérokat, korsókat hoztak érte. Szinte minden zempléni faluban megfordultak a matyó vászonkofák is a két világháború közötti időszakban, hímzéseket, terítőket, függönyöket, csipkét hoztak eladni és vásznat vásároltak. Ha egy-egy családnak nem volt szüksége nagy mennyiségű vászonra, kitilolva vagy megfonva adták el a kendert a piacon, Abaújszántón, Tolcsván. De a Zempléni-hegyvidék falvaiban inkább megfonták és megszőtték a vásznat, ha az évben nem is használták fel. A végekbe feltekert vásznat az ágyban, a szalmalepedő alá bevetve tárolták, ez a vászon jelentős tőkét biztosított a családnak. Eladni a tolcsvai, gönci, de leggyakrabban a szántói piacra hordták a vásznat. A füzérieknek és a hutaiaknak Sárospatak és Sátoraljaújhely volt a piacozó helyük, ide a bodrogköziek is könnyebben eljutottak híres, szép vásznaikkal. A zempléni falvak egymás között is kiépítettek a kendermunkák terén kapcsolatokat. Mivel Baskón csúnya, fekete kender termett, viszont vászonigényük nagy volt, átjártak Árkára is kenderért, ahol finom szálú kender termett, és a hátukon 5—10 kg-ot is hazavittek. A baskiak Csatára és Hirdre is vittek szöszt, és finom fonalat kaptak érte. Nagy mennyiségben szállították a kendert a szegedi gyárba feldolgoztatni. Eleinte csak a fonalat készíttették gyárilag, később már ott is szövették meg. A gyári szál ugyanis nagyon enyves szagú, szövés közben fojtja az asszonyokat, ezért örültek annak, hogy a gyárban szövethettek.

4 8 A vizsgált falvak lakossága körében, egymás között bizonyos értékrend is kialakult a kendermunkák megítélésében. Általános vélemény, hogy ezek a falvak jobban értenek a kendermunkákhoz, mint a hutaiak, vagy a környékbeli többi település. Baskót elsősorban a mennyiség szempontjából emelik ki, de szép kendermunkájáról általában Mogyoróskát tartják a vidéken híresnek. A mogyoróskaiak szerint viszont a legszebb munkákat Vilmányban és Vizsolyban készítették. Fonyt a helyiek és a szomszédos falvak magyarázata szerint is arról nevezték el, hogy ott az asszonyok nagyon szerettek fonni. A kenderfeldolgozással és a vászon előállításával, felhasználásával kapcsolatos ismereteinket, adatainkat összegezve az alábbi megállapításokat tehetjük. A Zemplénihegyvidék falvait a betakarítás, ill. áztatás kévés és köteges módja egyaránt jellemzi, ami bizonysága a len- és kendertermesztő kultúra egykori egymás mellett élésének. Ez elsősorban a földrajzi adottságok következménye, s csak ezen keresztül jellemzője az 47. Vö. FLÓRIÁN Mária 1963. DENIA 754. 64. 48. Vö. FLÓRIÁN Mária 1963. DENIA 754. 64. 144