Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Dobrossy István–Fügedi Márta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás a Zempléni-hegyvidék falvaiban

gyakran színes pamuttal felvetve. Ennek legáltalánosabb mintái a pálcás (csíkos), bossókás (sakktáblaszerűen kockás), lecskés (kockás). A merkelés (keresztöltés) a század elején jött divatba, színes pamuttal varrták, a mintákat könyvekből, de legtöbbször egymáséról vették. Elsősorban az abroszokon és szervétákon terjedt el, és szorította háttérbe a szőttes díszt. Motívumai naturálisabbak, olykor kuszábbak, de sokszor felismerhető a szőttes motívumok merkeléssel való levarrása is. Merkeléssel készítették a monogramot is. A gyúrósurcokon ez általános volt, sőt gyakran az évszámot is elhelyezték a minták között. Zsákra, lepedő sarkába, szervétába is varrtak monogramot, de szerényebb méretben. A Zempléni-hegyvidéken is szokás volt, hogy az abroszokat, szervétákat egyik szélén szőttes csíkkal díszítik, rá merőlegesen pedig merkelt mintát hímeznek. A kalodázás, vagyis a szálhúzásos-vagdalásos díszítésmód elsősorban a nyoszolyókendőkön és gyúrósurcokon terjedt el, de divatja kihatott másra is. Leggyakrabban világoskék, rózsaszín, sárga pamuttal varrták, a mintája általában sima kockás, de találhatunk egyedi mintákat, így lepkéset is. A szabadrajzú hímzés a változó divathoz legjobban alkalmazkodó vászonféleségeken, elsősorban szervétákon és a lakodalmi törülközőkön terjedt el. Abaújszántón kézimunka-előnyomó is működött, ahol a minták mellett monogramot, feliratot is drukkoltak. Kendertermékek a cserekereskedelemben. Bár a kenderfeldolgozás elsődleges célja egy-egy gazdaságban a házi szükséglet kielégítése volt, a jelentős kenderfeldolgozással bíró falvakban — a saját szükséglet mellett — általában eladásra, cserére is jutott. Annál is inkább, mert az egyes családoknak nem minden évben volt egyforma a vászonigénye. Ha valakinek az évben sok vászon kellett, elsősorban falun belül vett valakitől. Ha tudták előre, hogy lakodalom lesz, vagy más célra sok kenderre lesz szükség, eleve többet is vetettek, vagy előző évről eltettek, tehát a kendertermesztésben igyekeztek több évre előre tervezni. Amelyik háznál több lány volt, ott bizony évekig több kendert termeltek, és többet fontak, szőttek, mert a stafírungba szükséges vászonmennyiséget igyekeztek maguk előállítani. Nem volt egyedi eset az sem, hogy eleve nem saját szükségletre, hanem eladásra termelték és dolgozták fel a kendert, hogy a család anyagi helyzetén javítsanak, vagy éppen adósságot törlesszenek. A század elején Zemplénből is sok férfi vándorolt ki Amerikába, jobb megélhetést keresni, ilyenkor az itthon maradt családnak a vászoneladás vagy bérbe szövés is jelentős jövedelem-kiegészítést jelentett. A Zempléni hegyvidék középső területének falvaiban a kendermunkák területén, a mennyiségileg is jelentős vászontermelés következtében több nemzedékre visszanyúló cserekapcsolat, együttműködés alakult ki szomszédos területek más adottságú településeivel, elsősorban a környékbeli nemzetiségi lakossággal. A huták famunkáiról híres szlovák lakossága látta el eszközökkel, így orsóval, talpas guzsallyal a vizsgált falvakat, ugyanakkor itt vásároltak kendert, vásznat is.

4 6 Hercegkút sváb lakosságának és Regéének a kapcsolata hagyományos és kiemelkedő volt a kender46. BARTA János 1977. 84. 143