Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Dobrossy István–Fügedi Márta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás a Zempléni-hegyvidék falvaiban

3. kép. A bakos szerkezetű kendertörő malmok terminusai • kölyü, o bakó lom elnevezés ismeretes. A munkafolyamatot ez utóbbi esetben puhítasnak, törésnek mondják, tehát hasonló az elnevezés, mint a tiló esetében. Bakos, ill. bunkós malom terminusokkal találkozunk Nyíriben, Fonyban, Korláton és a Hutákban, míg a kölyü, külyű elnevezést a következő településeken ismerik: Mogyoróska, Vilmány, Tolcsva, Árka, Baskó, Füzér, Encs, Dobsza, Gönc, Abaújkér, Mikóháza, Nyíri, Pusztafalu és Telkibánya. Ez utóbbi terminus használata ugyan nem kizárólagos, de tájilag jól körülhatárolható egységet képez, amely túlmutat a Zempléni-hegyvidéken (3. kép). A vízimalmok korszerűsödésével, korszerűsítésével egyre jobban háttérbe szorultak a bunkós szerkezetű törőmalmok. Azokban a falvakban, ahol a malmokat a kendertermesztés szülte igény miatt átépítették, ott a bakos, nyilas, bunkós szerkezet helyét a körbefutó, többnyire motormeghajtásos, vashengeres törőszerkezet vette át. Ilyen építményekről a Zempléni-hegyvidék falvaiban nincsenek ismereteink. A malmok mellett egyéb puhító eljárások is ismeretesek, s ezeknek nagyobb szerepe volt a hegyvidék településein, mint a malmoknak. Archaikus eljárásnak tarthatjuk a rost lábbal történő puhítását. Ennek lényege abban áll, hogy az egyszer megtört, vagy megtilolt kendert hosszabb-rövidebb ideig tapossák, lábbal tiporják. A munkát egyszerre többen végzik, úgy, hogy az udvar közepére kitesznek egy asztalt, vagy létrát, amelybe a kaláka résztvevői belekapaszkodnak. A földre helyezett rostanyagot így taposták meg. Emunkának érdekes és precíz leírását adta FlóriánM., aki a lényegét a következőkben látta: Baskó környékén ezt a törési eljárást a legrégibbnek tartják és még az 1960-as 9 Néprajzi tanulmányok a Zempléni-Hegyvidékről 129