Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Dobrossy István–Fügedi Márta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás a Zempléni-hegyvidék falvaiban

1. kép. A kenderáztatás alapegységének terminusai • kötél o kéve, szórványosan fordul elő.

5 Az áztatás utáni szárításnak a Zempléni-hegyvidék falvaiban sajátos építményei alakultak ki. Míg az észak-borsodi településeken a miiekkel találkozunk, addig itt a kertek végébe épített, földbe mélyített aszaló- vagy gyümölcsaszaló kemencéket használták erre a célra.

6 Ennek megfelelően a szárítás elnevezése is mindenütt aszalás, kender aszalás. Az áztatott és különféle eljárásokkal megtisztított, megszárított kender rostszálainak szabaddá tételére törőeszközöket használnak. Ezek közül a Zempléni-hegyvidék általunk vizsgált falvaiban csak a tiló típusú kendertörőt ismerték és használták. A tiló típusú kendertörő ennek a munkafázisnak általánosan használt és Borsod-Abaúj-Zemplén megye településein mindenütt ismert munkaeszköze. Technikai felépítése szerint e típusba kétféle változat sorolható. Egyik esetében a gerenda közepén — amelyet a tiló törzséül használnak, s amelybe a tiló vágókarja is belejár — fogakat, áttört vajatokat alakítanak ki. Ezt a változatot a szakirodalom áttört szerkezetű tilónak nevezi.

7 A másik változat esetében a törésre használt vajatokat nem egyetlen tömbbe vájják, hanem két, párhuzamosan egymás mellé helyezett és összeerősített deszkából készítik. Ezeket deszkás 5. A horgasos-csaptatófás előfordulásra Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből Tárd, Malvinka, Cserépfalu, Zemplénagárd, Ujcsanálos, Sárospatak, Becskeháza településekről vannak adataink. 6. DOBROSSY István 1969. 7. Vö. SZOLNOKY Lajos 1965. 126 \