Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Dobrossy István–Fügedi Márta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás a Zempléni-hegyvidék falvaiban

szerkezetű tiló elnevezéssel ismerjük.

8 A Zempléni-hegyvidék településeiben csak a deszkás szerkezetű tilókkal találkozunk. Ezek finomabb kidolgozású, viszont kevésbé mutatós, elkészítésében nagyobb szakértelmet igénylő eszközei a megmunkálásnak, mint az áttört szerkezetű tilók. Gyakran parasztiparosok által készített munkaeszközök. Készítésének egyik központja - a helyi, falusi mesteremberek mellett - éppen a Zempléni-hegyvidéken, Mogyoróskán volt. A hegyvidék falvaiban használt deszkás szerkezetű tilók megtalálhatók a környező falvakban, sőt a nagyobb táji egységben is, így azt nem tarthatjuk helyi sajátosságnak. A deszkás szerkezetű tilókon belül viszont — formai jegyek alapján — további megkülönböztetéseket tehetünk. így lehetnek egy vagy több vágóéllel ellátottak, összeillesztésük, formai kivitelezésük tekintetében pedig különleges, egyedi megoldásúak. A lábak száma és az elhelyezési, rögzítési módok szerint pedig még tovább differenciálhatunk. A formai jegyek alapján tehetünk ugyan különbséget, de gyűjtéseinkből úgy látjuk, hogy a vágóélek számát kivéve egyetlen más ismérvet sem tarthatunk egy népcsoportot, vagy kistáji egységet megkülönböztető és a környezetétől elkülönítő jegynek. Adataink arra utalnak, hogy két vagy több vágóéllel ellátott tilók azokon a területeken, azokban a falvakban fordulnak elő, amelyeket érintettek a betelepülések, betelepítések. Ezeket az eszközöket a szlovákokhoz (esetleg ukránokhoz) és a németekhez (svábokhoz) köthetjük. Ilyen tilóféleségek ismeretesek, de használatuk nem általános Hercegkúton, Rudabányácskán, Óhután, Kishután, Nagyhután (közigazgatási nevén: Háromhuta), valamint a Bodrogköz néhány településén.

9 (Mogyoróskán való használatáról bizonytalan ismereteink vannak.) A Zempléni-hegyvidék falvaiban a kenderkóró megtörését két munkafázisban végzik, s ehhez két tilóféleséget is használnak. Egyforma szerkezeti felépítésű munkaeszközökről van szó, a különbség csupán a vágóélek szélességében van. A szélesebb törővályús tilón először megtörik a kendert, majd a másik változaton a finomabb műveletet, a simítást végzik. Ennek megfelelően a kender első, durva megtörésére használt eszköz neve vágó tiló, a munkafolyamat elnevezése vágás (Fony, Árka, Baskó), vagy törő tiló, a munkafolyamat elnevezése törés (Baskó, Regéc, Rudabányácska és a hegyközi települések). A második munkafázisban használt eszköz neve mindenütt simító tiló, a munkafolyamat elnevezése pedig simítás. Az eszköz és a munkafolyamat hasonló elnevezéseivel találkozunk az abaúji, hegyközi falvakban és a Hernád mentén, valamint a Bodrogköz településein is. Ebből következően a Zempléni-hegyvidék települései beleilleszkednek e kérdés kapcsán egy nagyobb táji képbe.

1 ° A kenderrost megtörését a különböző eszközökön, vagy eszköz nélkül végzett rostpuhító eljárások követik. Ezek közül legjellegzetesebbek a kenderkallók, vagy törőmalmok. Megyéink földrajzi adottságai mindenkor kedveztek a törőmalmok telepítésének, ezért érthető, hogy a 16—17. századtól kezdve folyamatosan és szép számmal találunk levéltári feljegyzéseket, összeírásokat.

1 x Egy-egy jelesebb, nagyobb terme8. SZOLNOKY Lajos 1972. 56-70. 9. Vö. DOBROSSY István-FÜGEDI Márta 1979. 10. Vö. DOBROSSY István-FÜGEDI Márta 1979. térképei. 11. A miskolci szárazmalmokhoz lásd VERES László 1975. Nagy számmal vannak Borsod megyére vonatkozó adatok a tapolcai apátság iratai között. Lásd Heves megyei Levéltár XII. 1.15. kötet Nr. 493. 127