Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)
Juhász Ágnes: Hejce településnéprajza
A kertekben napjainkban aszaló már nem található, de említették használatát a század közepéig. Az aszaló egy kisebb méretű építmény, egyik oldalán ajtóval, ahol a gyümölcsöt rakták be fonott kasokban vízszintes gerendákra. Az építmény túlsó oldalán található tornác, innen fűtötték a kemencét. Ma inkább sütőben vagy napon aszalnak gyümölcsöt. A kertben az épületek meghatározott helyei mellett mindenütt megtalálhatók a különböző konyhakerti és dísznövények, ezeket gyakran elkerítik. Leggyakrabban krumplit, babot, borsót, mákot, zöldségfélét, hagymát stb. termesztenek a háztartás szükségleteinek megfelelően. A virágoskertek a kertben és az udvaron is kerítettek, így az aprójószág szabadon lehet, nem okozhat kárt. A falu valamennyi telkén található pince. Ennek elhelyezése nem egységes. Az egyes lakóépületekhez tartozó pincék helye a következő: 1. A lakóépületben - a kamra után az istálló előtt — van a borház pincelejárattal. Másik típusa a lakóépületben levő pincelejárónak az utcai frontról levő bejárati ajtó. 2. A kertben van a pincelejáró. 3. A patak partján van a lejárat a pincébe (1. kép), ez a leggyakoribb. Amikor ezek a pincék épültek, a patak felső részén még nem voltak házak. Nem lépcsőt, hanem lejtőt képeztek ki a homokkőbe. Jellemzője egy tágasabb bejárati „terem", amely több ágban folytatódik, ezek több száz méter hosszúak is lehetnek. A járatok oldalain helyenként tárolásra használt padkák találhatók. A néhol teremmé szélesedő ágban 1-1^ méter átmérőjű veremszáj figyelhető meg. A vermekben 24 - a falu lakói ma már csak feltételezik gabonát tarthattak valamikor. Az egyenletes hőmérséklet és a páratartalom kedvezően hatott a bor tárolására, a gabona tartalékolására. A bejárati résznél néhány helyen lehet látni XVIII—XIX. századi prést, amelynek egy-két darabja készült csak vasból. A telken nem minden esetben figyelhető meg kút, még napjainkban sem. Ennek oka a falun keresztülfolyó patak vizének használata, majd pedig a csurgóé, amely a környéken található forrásvizet tette hozzáférhetővé. A telki kutak vizét itatásnál, öntözésnél és a ház körüli munkák végzésénél használják. Ma az ivóvizet mélyfúrású kutakkal biztosítják a faluban. KÜLSŐ TELEK A jobbágy-paraszti teleknagyság pontos meghatározása, osztályokba sorolása az úrbérrendezéskor megtörtént. A még fennmaradó (remanentialis) földterületből jobbágytelkeket kellett kialakítani, s nem lehetett a földesúri birtokhoz csatolni. A földbirtoknagyságot Abaúj vármegye területén I—III. osztályba sorolták. A hejcei határ földjei a második osztályba kerültek. így egy egész telek szántóföldje holdakban 24 volt, míg a rét kaszás minőségben 6. 25 A falubeliek emlékeznek, hogy egy telek négy kvártaföld, ez 24 holdat jelentett. A földet dűlőkben, több tokban művelték. Az első világháború után a püspöki földekből lehasítottak egy részt a nincsteleneknek. Ennek neve & Nincsteleneké. 24. Vö.: BELÉNYESI Márta 1956. 553. 25. ACSÁDY Ignác 1906. 359. 114
