Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Juhász Ágnes: Hejce településnéprajza

9. kép. Hejce határa a tagosítás előtt (1857). BAZmL. U. 293. A határbeli földterület két csoportra osztható: 1. a kertaljai terület, amely a leghamarabb került állandó birtokba; 2. a határban távolabb levő szántók. Ezeket évenként, a későbbiekben egy meghatározott idő után újraosztották és csak jóval később került a jobbágyparaszti gazdaságok állandóan művelt földterületei közé. A szántóföldek közötti különbség a határbeli elhelyezkedésből adódott, valamint abból, hogy a „belterület mellettiek, . . . gyakran kezdettől fogva pihentetés nélküli, egyéni használatban voltak, a szántókultúra terjeszkedése során feltörésre került távoli gabonaföldeket viszont leginkább parlagoló vagy nyomásrendben, egy ideig földközösségi földekként is megművelték."

26 A hejcei határ egyes részeit a következő dűlőnevekkel jelölik napjainkban is (9. kép). Agyagverem: a Becsali csárda és a Mélyároki-dűlő közötti rész. Nevét agyagos földjéről kaphatta. Bajusz: Gönc felé levő szőlő. Becsali (Becsali csárda, Becsali rét, Becsali dűlő): annak a határrésznek a neve, ahol a csárda volt. Pincerésze megtalálható, csak a bejárata van elrekesztve. A csárdánál levő kereszt már nincs meg. A fennmaradt nóta a csárdáról: 26. MAKSAY Ferenc 1971. 142. 8* 115