Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

proletárokat egymás ellen kijátszották. Ez a problémakör nem tartozik jelenlegi témánkhoz. Azért említettem, hogy a helybeli és az idegenből jött aratók kapcsolatára, érintkezési lehetőségére utaljak. A munkabér kérdése a már együtt dolgozó aratóknál nem jelentett feszültséget. Az idegen és a helybeli aratók jól együtt dolgoztak. A pihenőidőt rendszerint együtt töltötték, együtt szórakoztak. Az ilyen alkalmak nagyszerű lehetőséget nyújtottak a dalolásra, egymás dalainak a megismerésére. A szokások átvételének feltételeivel, lehetőségeivel egy korábbi munkámban már foglalkoztam.

81 A szokások és a dalok migrációja teljesen természetszerű folyamat volt a vándormunkások útvonalainak a nyomán. Egyáltalában nem véletlen, hogy pl. az aratási dalok a Kárpát-medence területén a magyar hagyományban lényegében azonosak. A mezőgazdasági munkák, az aratás dalolási alkalmairól a gyűjtők már sokszor szóltak. Egy kevésbé ismert alkalmat említek meg, amely egy sajátos aratási szokáshoz kapcsolódik. A pogonyi pusztai uradalomban évenként mintegy hatvan pár arató dolgozott. Az aratás megkezdésének napján az aratásban először résztvevő leányokat és legényeket az aratógazda felszólította, hogy a leányok keresztanyát, a legények pedig keresztapát válasszanak. Ezek az idősebb aratók közül választottak egy asszonyt, ill. egy férfit, akit attól kezdve keresztanyának, ill. keresztapának szólítottak. A keresztelés este munka után történt az aratóbanda jelenlétében, s közös mulatsággal zárult. Az aktus a dramatikus játékok csoportjába is besorolható. Az aratógazda lepedőt borított magára, s a „pap" szerepét alakította, aki a „keresztelést" végezte. A „keresztelési bor" az az ajándék bor volt, amelyet az intéző, számtartó, bérlő vagy a méltóságos úr ajándékozott. Amikor ezek közül valaki az aratás napján elsőként ment ki az aratókhoz, „megkötötték". Rendszerint a karját, olykor a derekát búzakötéllel átkötötte egy marokszedő a következő mondással: „Egészségére kívánjuk az idei termést." A „feloldozás" és a köszönet ára egy hordó bor volt. A „keresztelőn" ezt a bort fogyasztották el. Szép alkalom volt ez a 81 Ujváry Zoltán: Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban. Debrecen, 1969. 182-192. 55