Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

Nem láttam a kökényszemű bárólányt, Ha nem hiszi, vizsgálja fel a tanyát. Benne van a cifraszűröm, rézbaltám, Mellette a tajtékpipám, klanétám. Jaj, de szépen kifaragták azt a fát, Amelyre a juhászlegényt akasztják. Fújja a szél gyócsingét, gyócsgatyáját, Jaj, Istenem, mér szerettem bárólányt! Jaj, de szépen harangoznak, temetnek, Juhászlegényt temetőbe kísérnek. Az van írva koporsó oldalára, Itt nyugszik a bárókislány babája. Szkáros Bajo István (71) Turóc-völgy 1973 SZENDRŐ BÁRÓ JUHÁSZA ÉS A BÁRÓ LÁNYA Túl a Tiszán a szendrői határba, Áll egy hársfa, egy nagy hársfa magába. Annak a nagy hársfának az aljába Juhász legény klanétázik magába. Én vagyok a Szendrő báró juhásza, Én járok a szendrei nagy határba. Fejem felett forog a réz karikás, Én ölelem a bárólányt, de nem más. A bárólány álmatlan éjszakába, Szomorúan így sóhajt fel magába: Jaj, Istenem, mér lettem báró lánya, Mér nem lettem juhászlegény babája. A bárólány ibolyaszín ruhába Kisétált a szendrei nagy határba. Még messziről kiáltja a juhásznak, Szívem Bandi, terítsd le a subádat.