Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

után a' vendégeket, felvervén édes álmokból mindent, valakit meg­hívni akarnak. A' gazdaasszonyok pedig tűzhöz teszik az étkeket, hogy hajnalra elkészüljenek. Az alatt a' pályinkázás szüntelen foly; a' vendégek egymásután gyülekeznek, 's tehetősebb helyeken, a' hol mu'sikus van, tánczolnak, a' hol pedig nincs, daliának." 58 A le­írásból úgy tűnik, hogy ez alkalommal - a tehetősebbeknél - már lehettek muzsikusok is, tehát a dalolás hangszeres zenéhez is kapcso­lódhatott, bár a leírás szerint a zenére táncoltak, s csak akkor dalol­tak, ha muzsikus nem volt. Ez jelentheti a közösségi dalolás háttérbe szorítását a muzsikaszó által is. A másik jelentősebb közösségi dalolási alkalom a csíkcsinálás, a csigacsinálás volt. A lakodalom előtti vasárnapon készítették a tyúkhúslevesbe a csikót Ez a lakodalomnak lényegében munka­alkalma egy szűkebb körű közösségnek a szórakozási lehetőséget is nyújtotta. A résztvevők daloltak, tréfás történeteket mondtak, s gyakran játékokra is sor került; a végső táncot pedig nótaszóra mindig eljárták. Ezen az alkalmon muzsikusok még nem voltak je­len. Szórványos példák vannak arra, hogy a zenészek - cigánymu­zsikusok - a záró periódusra megérkeztek a legények hívása nyo­mán és a táncot zenére járták. A dalok, a dalolás irányítója - tekint­ve, hogy a csíkcsinálás, SL csigacsinálás női munka, s a befejezés felé érkeztek a férfiak - rendszerint egy jó dalos asszony volt. Az akkor elhangzó dalokat tematikailag aligha lehetne körülhatárolni. A sze­relmi daloktól a legkülönbözőbb tréfás dalokig, műdalokig, ma­gyar nótákig, kupiékig minden sorra került. A századfordulón a lakodalmat megelőző szombaton este (a két világháború közötti években vasárnap a litánia után) vitték a meny­asszony ágyát, a vőfély kikérő szerint „minden cókmókját." (a jel­zett időben a lakodalom, illetőleg az esküvő napja szerda volt). Az ágyvitelnél mind a menyasszony, mind a vőlegény képviselői jelen voltak. A megfelelő szertartásos kikérés után a vőlegény kép­viselői az ágyat - a dunnát, a párnát - szekérre rakták, majd nóta­szóval vitték a vőlegényes házhoz. Azokon a helyeken, ahol ökrös szekéren vitték az ágyat, ott a kísérők, főleg a menyasszony 88 B. S.: Rövid rajzolatja i. m. 41-42. 39

Next

/
Thumbnails
Contents