Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

lódás azonban a népdalkincs és általában a népi kultúra tekintetében, már az interetnikus kapcsolatok vizsgálatának területére vezet bennünket. * Az interetnikus kapcsolatok számos szép példáját említhetem gömöri gyűjtésem anyagából. Néhányra fentebb már utaltam. Szeretnék még végül az átadás-átvétel kérdését is érintve a nyelvhatár menti magyarok és szlovákok életéből idevonatkozó emlékeket feleleveníteni. A Turóc-patak felső folyásánál a baloldali ág mentén a két utolsó magyar falu Lévárt és Deresk. A következő falvak, Kövi, Rákos, Nandrázs már szlovák lakosságúak. Ezek a falvak szoros kontaktusban álltak egymással. A század elején a Turóc-völgyi szlovák falvak különösen Sajógömörrel voltak kulturális kapcsolatban. A szlovák falvakból Sajógömörre, onnan pedig a szlovák falvakba mentek a magyar, ill. a szlovák nyelvet tanulni a fiúk és a leányok, ahogy mondták: „magyar szóra", „szlovák szóra" „cserébe", ami azt jelentette, hogy meghatározott időre a magyar családba került egy szlovák ifjú és fordítva. A „csere" lányok és fiúk nemcsak a nyelvet sajátították el, hanem megismerkedtek a dalokkal és a szokásokkal is. A nyelvtanulás ideje tehát egyúttal a kulturális kapcsolatoknak is fontos alkalma volt. Azonban a jelentősebb közösségi kapcsolat kétségkívül az egymás melletti falvak között alakult ki. Bár tény az is, hogy pl. a lévártiak és a dereskiek a fazekasság, a cserépkészítés révén a Murány-völgyi Süvetével is kapcsolatban állottak. A két völgy között enyhén emelkedő hegyvonulat a kapcsolatoknak nem állt útjában, sőt a hegyi utakon könnyen megközelíthették egymást. A lévárti és a dereski magyar fazekas inasokat a süvetei szlovák fazekasokhoz küldték mesterséget, főleg díszítést tanulni. Az érintkezéseknek számos alkalma volt. A híres perlászi ácsok készítették Deresken, Lévárton és Licében is az épületek tetőzetét. Hasonlóképpen ilyen kontaktusa volt a magyar falvaknak a kövi szlovák mesterekkel. A kövi, a lévárti és a dereski lakosok között egyébként a piacozás révén is állandó jellegű volt a kapcsolat. A század első 125