Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
Nemcsik Pál: Ózd környéki ipari munkásság a mezőgazdaságban
vasárnaponként mosták, varrogatták. Ezt egészítette még ki az evőeszköz és a munkaeszköz (többnyire a rövidnyelű kapa). A summásgazdának illő volt egy sötét öltönyt is magával vinnie, hogy a hivatalos ügyek intézése idején megfelelően felöltözhessen. Faragó Kálmánnak a fekete öltönye miatt kellemetlensége is akadt, mert azzal vádolták meg, hogy az öltönyt Kaposváron vette abból a pénzből, amit a zsíron és a liszten megspórolt. A csendőrök a feljelentés miatt kivizsgálták a dolgot, de a summásgazda feddhetetlennek bizonyult. A kuffer vagy a láda arra is szolgált, hogy a summás az étkezéshez kiosztott kenyeret és szalonnát benne tarthassa. A személyi holmi és a felszerelés nem tartalmazott könyvet, újságot, levélpapírt. Legfeljebb minden summásbandában akadt egy-két olyan személy, aki hangszerét (hegedű, citera, furulya, okarina, tangóharmonika) vitte magával. Pénzt alig volt módjában magával vinni a summásnak, mert éppen a legnagyobb ínségből ment munkára, ahol legalább a mindennapi élelmezése biztosítva volt. 8.2. A személyi felszerelés 1969-ben. Mit visz magával a mai mezőgazdasági idénymunkás? öltönyt, mivel a munka után a szórakozóhelyen (presszó) nem jelenhet meg munkaruhában. Nem érzi jól magát, ha nincs rendesen felöltözve. Pizsamát és tisztasági felszerelést, pongyolát, vagy hálóköpenyt, cipőt, papucsot. Mindezeknek a tárgyaknak a funkcióját nemcsak az jellemzi, hogy szükségesek és praktikusak, hanem néha az is fontos, hogy a szállodaszerű elhelyezés körülményei között megmutathassák, hogy itthon milyen színvonalon élnek. Egy kis hivalkodás is hozzátartozik a ruhatár mutogatásához. A kétlakiakat nem véletlenül bírálják meg azzal, hogy nem a megélhetésre, hanem aflanc-ra. keresnek. A felsoroltakon kívül az időjárástól függően visznek magukkal két munkaruhát. Már az eddigiek is mutatják a nagy eltérést a múlt summásainak felszereléséhez viszonyítva. De adatközlőink tovább sorolják a személyes szükségletek kielégítését célzó felszerelési tárgyakat és cikkeket. Többnyire a táskarádió az, ami nélkül nem szívesen indulnak útnak. Ez kényelmes módja a gyors információszerzésnek, mivel munka közben is használhatják. A kávéfőző is elmaradhatatlan kellék és főleg pénz, pénz, pénz. Eleve úgy indulnak útra, hogy a munkájuk által szerzett járandóságot terményben kapják meg. így a munkaidő alatt személyi szükségleteiket az iparban keresett fizetésből fedezik. A Borsodnádasdról induló munkacsapatok nem szorulnak rá, hogy a munkahelyre érkezve azonnal előleget vegyenek fel. Ismeretes, hogy egyes tájegységekről olyan hátrányos helyzetű társadalmi rétegek szolgáltatják az idénymunkásokat, amelyeknek tagjai otthon is többnyire csak alkalmi munkaviszonyban vannak (cigánytelepülések lakossága). 9. Kapcsolat az otthoniakkal „A barakkunk tetejére rászállott egy gólya, Levelet hoz a szájába summások számára. Fel sem bontom a levelet, tudom, mi van benne, A szeretőm házasodik, verje meg az Isten!" (summásdal) 9.1. Kapcsolattartás az otthoniakkal 1929-ben. A hathónapos távollét alaposan próbára tette a fiatalokat, akik tulajdonképpen két közösségből is kiszakadtak summásságuk idején. Az anyai, apai szeretet és felügyelet alól és a jövendő családjuktól is, esetleg leendő hitvestársuktól. Ezért volt olyan fájó a búcsúzkodás, ezért tört fel olyan gyakran és csillapíthatatlanul a honvágy. A levélírás igen ritkán fordult elő, és alig akadt arra példa, hogy az itthoniak közül valaki meglátogatta volna a többszáz kilométer távolságban élő summásokat. Mint a
