Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Nemcsik Pál: Ózd környéki ipari munkásság a mezőgazdaságban

csörgették. De milyen jól lehetett arra táncolni! Munka közben is énekeltünk, hogy ne vegyük észre a fáradtságot. Olyan nótákat is daloltunk, amelyikkel a pallért, az intézőt figuráztuk ki."

33 Egy bükkszenterzsébeti (Heves m.) adatközlő

34 emlékei a hagyományos aratási ünnepségre utalnak: „összesen tizenhárom nyáron át dolgoztam summásként. Jött az aratási ünnep. Nagyon jól tudtam koszorút fonni. Amint bevittük az intézőhöz az aratás után a koszorút, az intéző megkért, hogy másnapra fonjak neki még egyet, mert azt el akarja küldeni Pestre. Csináltam is neki szépet." Végül a szőlőmunkás lány idézi fel a szórakozás emlékeit: „Vasárnap jutott idő a tisztálkodásra, játszásra. Játszottunk menyasszony-vőlegény-t. Közülünk volt a pap, aki megesküdtette a párt, a bogácsát ketté törte, még bort is adott inni a fiatal párnak. A pallér ott nézett, örült, hogy a munkásnak még játékra is van kedve."

3 5 A summásélet emlékei dokumentatív hitelességgel mutatják be ennek a társadalmi rétegnek a kultúráját, alkotó képességét. A summásság kulturális hagyományainak ismeretében döbbenünk rá leginkább, hogy a mai mezőgazdasági idénymunkások életében mennyire elszegényedett ez a hagyomány. 6.2. Szórakozás 1969-ben. Nemcsak mennyiségileg csökkentek a szórakozás alkalmai napjainkéban a mezőgazdasági idénymunkások esetében, hanem minőségileg változtak meg ennek körülményei. Egyrészt a néhány hetes munkaidő legintenzívebb kihasználására törekednek a munkaadó és munkavállaló egyaránt, másrészt a szórakozásra szánt szabadidő felhasználásának a módja különbözik a régiektől. A munkások fizikai megterhelése nagyban meghatározza azt, hogy van-e a munka után ereje és kedve az aktív szórakozásra. Régen gyalog mentek és jöttek a summások, hogy elérjék munkahelyüket. „Voltak olyan utak — mondja a régi summás, — hogy a fene majd megett a sötétbe, hogy bele ne essünk a tóba." Manapság autón, de legalább vontatón viszik a szállásról a munkahelyre a dolgozókat. Régen a napi fáradtság után a salenda előtt ült össze a summásbanda fiatalsága dallikózni. Napjainkban a gazdaság munkásszállásán berendezett klub és a település presszója a szórakozás színtere. A kétlaki munkások az otthoni körülmények között kialakított szokásaikat, kulturális igényeiket ugyanolyan szinten elégíthetik ki „summáskodás"-uk ideje alatt is. A televízió, rádió és újság, könyv gondoskodik szórakozásukról. Sike Miklós, borsodnádasdi nyugdíjas minden esetben megrendeli az újságot arra az időre, amíg munkát vállal az Alföldön. Átjelenteti az újságjait az ideiglenes munkahelyére. A mai idénymunkásság szórakozásai közül teljes mértékben kimaradnak a májusfaállítás, az aratási ünnep, a szüreti bál és a vasárnapi közös éneklés és tánc eseményei. Afctív szórakozás helyett a kultúra, az egyes művészeti ágak produktumai fogyasztási termékekké válnak számára. Csak befogadó közeggé válik, anélkül, hogy alkotó módon résztvenne alakításában. 7. A fizetés „Mikor minket az uraság fogadott, Minket a szerződés alá Íratott, Akkor aztán jót nevetett magába, Szegény summás, dolgozhatsz már hiába!" (summásdal) 7.1. A fizetés 1929-ben. Faragó Kálmán munkásai 1929-ben hat hónapra szegődtek. A munkavállalók legfőbb célja az volt, hogy a télire valót biztosítsák. A kialkudott kommenció a félkezes (summáslány, asszony) részére 1,5 q búza volt egy hónapra, az 75