Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Nemcsik Pál: Ózd környéki ipari munkásság a mezőgazdaságban

3.1. Elszállásolás 1929-ben. Faragó Kálmán summásbandája a toponári uradalomban, Fészerlakon, majd 1930-ban Répáspusztán hodályban kapott szállást. Szalmazsákot vinni kellett, valamint pokrócot. Csak úgy summásosan aludtak a szalmán, pokrócon, egy haj alatt, férfiak, nők vegyesen. „Ott egy nagy salendában volt a lakásunk" — az adatközlő emlékei szerint.

21 „Egy nagy épület volt, amelynek a másik végében laktak az állandó cselédek. Napfelkelte előtt keltünk. Annyi időnk se volt, hogy megfésülködjünk. Már sötéttel indulni kellett. Hogy ne kelljen reggel fésülködni, még este kifésültük a hajunkat, bekötöttük és úgy aludtunk. Még a kenyerünket is elkészítettük este, hogy reggel minél gyorsabban kész legyünk." Egy Eger környéki summás hasonlóképpen idézi fel a szállás körülményeit: , Juhakolba aludtunk. Fából voltak a priccsek. Arra tettük a szalmazsákot. Egyik oldalon a fiúk, másik oldalon a lányok aludtak. Mellettük feküdtek a családosak, mert a gyerekek is ott voltak a családdal együtt. Muszály volt a szüleinek elvinni. Nem tudta kire hagyni. Amit az anya, meg a szülei megspórolt, azt ették a gyerekek. Mosakodni ki ért oszt rá? Szánkba tettük a vizet, leöblítettük magunkat. Lavórt a cselédektől kértünk kölcsön, abban mostuk a ruhánkat. Az akolban petróleumlámpa világított."

22 3.2. Elszállásolás 1969-ben. Bakos Kálmán brigádja a Sárszentmihályi Állami Gazdaságban a minden igényt kielégítő munkásszálláson nyert elhelyezést. Az Alföldön munkát vállaló csapatok is hasonló körülmények közé kerültek Helvécián, Szabadszálláson, Nagykátán, stb. Parkettás, olajkályhával fűtött szobákban, hideg-meleg vízzel ellátott fürdőszobákban találták meg kényelmüket a napi munka után. Valamennyi helyen ágyneművel is ellátták őket, ellentétben a múlt rendszer summásaival szemben. Az emberibb körülmények elsősorban a kényelmes elhelyezésben nyilvánultak meg (6—10 ágyas szobák), amely nem minősül tömegszállásnak. Másodsorban a személyi higiéné feltételei is nagy mértékben biztosítottak voltak. Figyelembe kell venni azt is, hogy a munka után felszabaduló időt olyan körülmények között tölthették el a munkásszálló társalgójában, ebédlőjében, klubszobájában, ahol a művelődés lehetőségei (sajtó, televízió, stb.) mindenkor rendelkezésükre álltak. Mindezek a munkásjóléti intézkedések ösztönzőleg hatottak az idénymunkásokra és a szociális ellátottság nagyban hozzájárult ahhoz, hogy munkahelyükre éveken keresztül, vagy évente több alkalommal is visszatérjenek. • 4. A munka „Meg van már a cukorrépa kapálva, Áldja meg az Isten, aki kapálta. Áldja meg a víg summáslányokat, Verje meg a felvigyázó urakat!" (summásdal) 4.1. A munka 1929-ben. Faragó Kálmán summásbandája 1929-ben Fészerlakon, 1930-ban Répáspusztán dolgozott. Répáspuszta neve pontosan rámutat arra, hogy milyen munkára alkalmazták a mezőgazdasági idénymunkások zömét, a summásokat. A summás általános megfogalmazásban „Magyarországon a tőkés mezőgazdaságban: megszabott járandóságért idénymunkára szegődött munkás."

23 Az általánosításon belül szűkebb megfogalmazásban a nagyüzemi cukorrépa termesztés folyamatában alkalmazott — főleg — női munkaerőt jelentette. A summásélet folklóremlékeiben is leggyakrabban répa tűnik fel, mint a legtipikusabb summásmunka.

24 A női munkaerő szinte kivétel nélkül a cukorrépa ápolását végezte, kisebb hányaduk dolgozott a fejőzetben, ill. egyes uradal69