Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Nemcsik Pál: Ózd környéki ipari munkásság a mezőgazdaságban

ják. Erre azonban csak a Heves megyeiek esetében került sor, mivel az Ózd vidéki ipari üzemek a háborús konjunktúra idején foglalkoztatni tudták a borsodi községek munkaerőfeleslegét. Ilyen körülmények között indultak el és érkeztek meg uticéljukhoz a mezei munkakönyves nádasdi, balatoni, bekölcei, leleszi summások. 2.2. A brigád utazása 1969-ben. Bakos Kálmán, a brigád egyszemélyi felelőse időben gondoskodott arról, hogy munkatársai reggeli műszakra menjenek dolgozni a bányába és a gyárba azon a napon, amelyre az utazást tervezték. Ami negyven évvel ezelőtt 5 napba telt, az napjainkban 5 órára zsugorodott. A technikai fejlődés jóvoltából felgyorsult az élet. Nemcsak az utazás időtartama csökkent le hallatlan mértékben, hanem az útrakészülődés néhány fázisa is kiesett. Feleslegessé tette maga az élet. Hol van már a község jegyzője, akinek a jelenlétében kellett a summásszerződést aláírni. Hová is lettek a régi jegyzők, akik azért manipuláltak, hogy alkalmasint meghiúsítsák a summások szerződését, mivel sok földjük volt, és arra nehezen kaptak munkást. Különösen az első világháború után fogták a hadiasszonyokat Nádasdon és Balatonban. Nyíltan mondogatták a módosabb gazdák: „Gyertek csak dolgozni, most ültettünk sokat, mert tudjuk, hogy egy darab kenyérért is eljöttök kapálni!"

19 Vajon gondolná-e valaki, hogy ugyanazon az úton, amelyen elsuhan a „summásokat" szállító autóbusz, negyven évvel ezelőtt gyalog ment a szerződést aláírni anyjuk, nagyanyjuk, Nádasdról Bekölcére, Leleszre. „Ott írtuk alá Leleszen a szerződést a jegyző előtt. Elvittem én reggel egy karaj kenyeret magammal. Meg is ettem én azt. Késő délután indultunk vissza. Este volt, mikor félúton jártunk. Olyan éhen volt mindenki, hogy csak úgy toltuk egymást. Nem volt erőnk. Nem tudtuk, hogy lány vagyunk-e, vagy gyermek. Úgy megéheztünk."

20 A Munka Törvénykönyvben foglaltak alapján minden aggodalom nélkül szállhatnak fel a rozsnyói (Rozsnyó-Bánréve-Ózd-Nagybátony-Budapest) gyorsjárati autóbuszra Bakos Kálmán és munkatársai, amely szűk három órán belül Budapestre repíti őket, majd onnan utazhatnak tovább, és este tizenegykor már munkahelyükön vannak. A búcsúzkodás régen órákig eltartott, hiszen félévre váltak el egymástól a család tagjai. Most legfeljebb két, három hétig tart a távollét. Manapság nem bolygatja fel a falu népének hangulatát a „summáscsapat" indulása, nem idéz elő tartós stresszállapotot. Mivel megszokott jelenséggé válik, a vele kapcsolatos érzelmi vonatkozások is elszíntelenednek. Nem húzza a cigány a nótát búcsúzásra, nem énekel a summásbanda, nem búcsúzik dalokkal. Szürke hétköznapi eseménnyé degradálódott napjainkban a szűkebb társadalmi közösség kiszakadása a község társadalmából. A praktikusság, a célratörés, a rohanás száműzi a romantikát ebből az életformából. A munkacsapatokat régen a nagyvonattól kutyakocsival, vagy lovasvonattal szállították ki az uradalomba, manapság már autóval, kisbusszal történik ez. A munkáltató vállalat minden esetben megtéríti az utazás költségeit, ha azt a dolgozó megelőlegezi és kisebb csoportban utazva nem veszi igénybe a vállalat saját szállítóeszközét. 3. A szállás „Jaj Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én piros vérem kifolyni? A kígyósi salendába (j) a pokrócon, Megírom az anyámnak, hogy ne várjon" (summásdal)