Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Nemcsik Pál: Ózd környéki ipari munkásság a mezőgazdaságban

így volt ez hajdanában, a tízes években is, amikor az Egercsehi Kőszénbánya a legkülönbözőbb módon próbálta a munkahelyhez kötni a kétlakiakat, különös előnyökét biztosítva számukra.

16 Bakos Kálmán brigádja azonban derekasan helytáll a bányabeli munkahelyén és megállja helyét a mezőgazdaságban is. 2. Az utazás. „Sejhaj, verd meg Isten, ki a gőzöst csinálta, De még jobban, ki a vasat lerakta. Elviszi a summásokat messzire, Sej, haj az uraság keserű kenyerére!" (summásdal) 2.1. A summásbanda utazása 1929-ben. Faragó Kálmán summásbandájának az ózdi vasútállomásról kellett indulnia, mivel domaháziak, arlóiak és nádasdiak voltak a csapatban. A nádasdiak a békástói iparvasút állomásától indultak el, ugyanonnan, ahonnan a háborúba induló katonákat, a sorozásra induló legényeket búcsúztatta a rokonság. A summásbanda bevagonírozott és Ózd-Miskolc-Budapest-Dombóvár-Kaposvár útvonalon utazott mintegy három napig. A csapatnak május 1-én kellett munkába állnia, így az utazás április utolsó napjaiban kezdődött. Az utazás alkalmával zengett a summásdal, de a nagy vigadozásba az üröm cseppje is belekerült. „Már Dombóváron voltunk, amikor az egyik domaházi ember elment féldolgára a vagonból. Kitoltak bennünket a nyolcadik vágányra. Az embernek a tehervonat ütközőtányérja szétroncsolta a balkarját. Bevittük szerencsétlent a dombóvári kórházba. Egy hét múlva beidéztek Kaposvárra mint summásgazdát, a társadalombiztosítóhoz. Követelték, hogy térítsem meg a kórházi ápolás költségeit. Én is kinyitottam a szám. Elmondtam, hogy a balesetért kizárólag az államvasutak felelős, mert igazság szerint minden vagont el kellett volna látni illemhellyel, akkor nem történt volna meg a baleset. íj»y nem találtak bennem Palira. Még az intéző is megdicsért, hogy helyesen csinálta Gazda Űr!" A Heves megyei adatközlők a harmincas évek summásbandáinak utazását idézik: „Kaposvárig vonattal mentünk, onnan lovasvonattal vittek ki a majorba. Mindig május l-re kellett ott lenni. Négy-öt napig is megtartott az utazás. Azokat a birtokokat a bank bérelte a grófoktól."

17 A Heves megyeiek a Kisterenye-Kál-Kápolnai vasútvonal valamelyik állomásáról indultak el, Sírokról vagy Mátraballáról. „Mátrabalián bezárták ránk a vagonajtót, oszt míg oda nem értünk, ki se nyitták. Mint a marhák vannak bezárva, úgy voltak a summások. Vertük ott a huppot. Domboltunk még a láda tetején is, a summásládák tetején."

18 A három adatközlő néhány rövid megnyilatkozásából azt az általánosítást tehetjük, hogy a harmincas évek summásainak utazása — amennyiben a summáskodás helye Békés, Tolna, Somogy, Fejér megyékben volt —, 3—5 napig eltartott. Egy évben egy alkalommal került sor a munkahelyre utazásra. A hosszú út rendkívül sok információt tartogatott a homogén faluközösségben felnevelkedett summások számára. Az utazás mostoha körülményei ellenére igen jelentősnek kell ítélnünk ezt a néhány napot, amely új élményeket, ismereteket, új társadalmi kapcsolatokat tartogatott a summáslányok és legények számára. Az utazással együttjáró élményszerzésnek tovább fokozódott a lehetősége, amikor a negyvenes évek elején az Ózd vidéki summások Németországba (Mecklenburg tartomány) szegődtek el summásmunkára, hogy a háborús áldozatok miatt kiesett munkaerőt pótolsz 67