Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
Nemcsik Pál: A borsodnádasdi kétlaki munkásság életmódjának változása
Míg a munkások táplálkozási viszonyairól és a választott tárgyi emlék elkészítésének technikai érdekességeiről csak érintőleg szólok, addig a népművészet témakörét érintő díszítőelemek, motívumok számbavételét úgy fogom fel, mint a változó életformában élő kétlaki munkás világnézetének tükröződését. Ez utóbbi kérdés felvetése és tisztázása részben válaszolni kíván arra, hogy „milyen tudati reakciókat váltott ki a falusi bejáró munkásoknál" az ipari munkában eltöltött idő. 12 A kiválasztott néprajzi tárgyak számos kortörténeti adatot őriztek meg. Motívumainak változásában a paraszt és a kétlaki munkás jelképrendszerének átalakulását is nyomon követhetjük. A világnézet, a gondolkodás megváltozása a gazdasági szerkezetben végbement változás tükröződéseként fogható fel, s ennek megfelelően értelmezhető. Tanulmányomat egymástól időben is távoleső részletkutatások, anyaggyűjtés előzte meg. Először 1958-ban készítettem e témából tanulmányt, 13 majd két év múlva ezt bővítettem. 14 Bodgál Ferenc ösztönzésére 1972-ben szakkörömmel foglalkoztam tárgyi és dokumentációs gyűjtőmunkával. 15 Alábbiakban e részletmunkák eredményeit is igyekszem felhasználni, beépíteni. A molnárkalács szerepe és jelentősége a kétlaki munkásság táplálkozásában A nádasdi kétlaki munkásság táplálkozásában a molnárkalács igen fontos szerepet töltött be. Bizonyos alkalmak idején csak molnárkalácsot ettek, de hozzátartozott a mindennapok étrendjéhez is. A legtöbb kétlaki család télen sütötte a kalácsot. Valószínű, hogy a nyár melegétől való félelem és a tűzifával való takarékoskodás miatt halasztották télre a kalács sütését. Emellett szól az is, hogy az asszony feladata volt a sütés. A kétlaki munkáscsaládban az asszonynak sokkal több volt a munkája nyáron, mint télen. A házkörüli munkákba, a növényféleségek termesztésébe az ipari üzemben dolgozó férj csak minden második héten tudott bekapcsolódni, amikor az üzemben éjszakás volt. Fokozott mértékben vonatkozik ez az 1920 előtti évekre, amikor a munkaidő 12 óra volt. A pogácsa mellett a molnárkalács volt a leggyakoribb sülttészta a család étrendjében. A gyerekek részére külön is sütöttek. Adatközlőm erre így emlékszik vissza. „Kilencen voltunk gyerekek. Ahogy sütte a mama, úgy ettük a molnárkalácsot. Mire kisütte, má' nem is vót, má' gyöhetett vóna a finánc, hogy mit süttek, csak a meleg vasat tanálta vóna". 16 A lagzi alkalmával szintén elmaradhatatlan volt a molnárkalács a morvány, 17 a mákos fentő, 1 * és a perec mellett. A kétlaki munkáscsalád ápolta a paraszti faluközösség hagyományait egészen a felszabadulásig. Ebben különösen az asszonyok jártak élen, mint általában más hagyományok őrzésében is. A lagziba hátyiban 19 vitték a molnárkalácsot. Erre az alkalomra csepegtetett sóval sütötték, mert így ízletesebb volt. A kétlaki munkásságot a paraszti életközösséghez legtovább a családi ünnepek és egyéb összejövetelek kötötték. Ilyen volt az üllő, vagy a fonóház. A fonóházakban Szent Márton estéjén sütöttek molnárkalácsot. „Mink, a lányok vittük a lisztet hozzá, a gazdasszony meg sütte, hogy mire a legények gyönnek, legyek. Hogy süthessenek molnárkalácsot, hát loptunk fát a szomszéd gátjából. Térdig érő hóban mentünk tördelni a gátat. Nem vót szabad nekünk soká maradni, mer' gyött a bakter, oszt zálogot szedett. Nagyon féltőnk, amikor járták az üllőt. Tiltották az üllőt. Ha megfogtak, Ózdra kellett menni a szolgabíróhoz. Bátyám értem is ült egy napot." 20 A molnárkalács tehát a fonó egyik nevezetes napján különös szerephez jutott és háttérbe szorította az egyéb finomságokat, a mákos kukoricát, mákos bederőt és a pampuckáX. Még egy visszaemlékezés kívánkozik ide: „Míg a háziasszony sütte amolnár52
