Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
Nemcsik Pál: A borsodnádasdi kétlaki munkásság életmódjának változása
Mivel a kétlaki munkásnak sem a gyáriak, sem a falubeliek nem adtak módot az asszimilálódásra, úgy tűnik, hogy teljesen elszigetelt társadalmi rétegről van szó az esetükben. Meg kell említeni azt, hogy a kétlakiság kialakulása során a nádasdi kétlaki munkásság szoros kapcsolatba került a környék ingázó munkásságával. Az ingázó munkásság az ózdi gyár esetében igen jelentős volt már a századfordulón, mintegy 57%-át képezte az ózdi gyár munkásságának 8 . Annak a jelentőségét is felmérhetjük, hogy mit jelentett a nádasdi kétlaki munkások számára a nádasdi gyárba és a bányába bejáró környékbeli munkásokkal szövődött kapcsolat. A bejáró munkásság száma igen jelentős volt. A nádasdi bányánál 1851-ben még csak 24 munkás dolgozott, 9 1961-ben 801 fő 10 és napjainkban a szénbányászat bizonyos mértékű visszafejlesztése közben is 650 bányász nyer foglalkoztatást. A Borsodnádasdi Lemezgyár munkáslétszáma 1973-ban 2759 fő. Ennek a munkáslétszámnak a nagyobb része ingázó, kétlaki munkás. Nem szükséges utalni arra, hogy az ingázók széles táborával a nádasdi kétlaki munkás milyen széles körű kapcsolatot tart fenn, és hogyan formálja ez a kapcsolat a munkáséletmód alakulását. Számolnunk kell tehát a kétlaki munkássággal, de vajon életmódját ismerjük-e eléggé? Megismerhető-e egyáltalán az életmódja, hiszen a típus vázlatos megrajzolása után az is világos, hogy rendkívül bonyolult és összetett az egyén világnézete, társadalmi kapcsolata, gazdasági, kulturális, politikai és etikai igénye. A paraszti életmódból a munkás életmódba való átmenet egzakt módszerrel történő felmérése szinte lehetetlen. Megközelíthető a téma több oldalról. Rá lehet mutatni arra, hogy milyen tempóban aprózódott el a paraszti birtok és ennek következtében hogyan gyengül meg az a szál, ami az egykori parasztot a földhöz kötötte. A tárgyi kultúra egyes részletkérdéseiben is megközelíthető és szemléltethető a társadalmi rétegek átrendeződésének a folyamata. Egyes kétlaki munkáscsaládoknál nyomon követhető, hogy a család mikor tért át a ruházkodás terén az autarkiáról az üzleti beszerzésre. Mikor váltott át a munkás a saját készítésű munkaruha viseléséről a kollektív szerződésben biztosított munkaruha igénybe vételére. Külön tanulmány tárgyát képezhetné annak a bemutatása, hogy milyen formában cserélte fel a bányász a maga készítette kahanyecet 1 * a karbidlámpával, vagy a benzin biztonsági lámpával. Az sem lenne közömbös kérdés, hogy a világító munkaeszközök meddig funkcionáltak a munkahelyen kívül a kétlaki bányászcsalád életében. A táplálkozási viszonyok vizsgálata szintén fontos kérdéseket vet fel. Kutatnunk kellene a „váltás" kritikus időpontjait, amelyben a kétlaki munkáscsalád a majdnem paraszti önellátásra épülő háztartásból átvált a kommunális juttatások igénybe vételére és az üzemi konyhán kezd étkezni. A folklórőrző közösség széteséséről is időszerű volna elemző tanulmányt írni, mert ez is hozzásegítene a kétlaki munkás életmódjának megismeréséhez. Hiszen a dialektikus fejlődés törvényszerűsége itt is érvényesült, még akkor is, ha ennek elszíntelenedés, tartalmi és formai elszegényesedés volt az ára. A példák végtelen hosszú sorát idézhetnénk, de a néhány felvillantott probléma meggyőzhet mindenkit arról, hogy a munkáséletmód alakulásának kérdése annyira komplex jellegű, hogy a teljesség igényével aligha dolgozható fel. Nem lehet azonban hiábavaló kísérlet, ha egy-egy részletkérdést - a „kis téma, jó téma" alapján elemezni próbálunk. Nem vállalkozhatunk többre tehát, mint arra, hogy az életmód egy részletkérdését vizsgáljuk meg, a témát erősen leszűkítve. A leszűkítés szükségszerűen vonatkozik az életmód vizsgálatán belül a helyre, az időre, de még ebben a formában is komplex a téma megragadása. Érintenem kell a kétlaki munkások táplálkozási viszonyait és az ezzel kapcsolatos munkaeszköz díszítőelemeinek rendszerét. Szorosan együtt kell tehát látni a tárgyi és szellemi néprajz jelenségeit. V 51
