Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Nemcsik Pál: A borsodnádasdi kétlaki munkásság életmódjának változása

A BORSODNÁDASDI KÉTLAKI MUNKÁSSÁG ÉLETMÓDJÁNAK VÁLTOZÁSA NEMCSIK PÁL A nádasdi

1 parasztcsaládok életmódja 1864 előtt

2 nem mutat lényeges eltérést a környező borsodi és hevesi községek lakosságának életmódjához viszonyítva. A nádasdi paraszttársadalom a feudalizmus kötöttségeitől csak a XIX. század hatvanas éveiben szabadulhatott meg. Ettől az időponttól kezdve — amelyet a kapitalista viszonyok kezdetének is nevezhetünk Nádasd esetében —, a föld mellett az ipar vált a fő megélhetési forrássá. Az ipartelepítés elsősorban Nádasd község társadalmát érintette, de hatása fokozatosan érvényesült a vidék többi településén is. Megindította a vidék gazdasági életének átrendeződését és ezen keresztül a lakosság társadalmi átrétegződését. Nyilvánvaló, hogy a vaskohászat és a bányászat

3 Nádasd lakosságát érintette a legnagyobb mértékben, s a település lakosságának jelentős részét elvonta a mezőgazdasági munkától. Ma már világos, hogy milyen okok késztették a nádasdi agrárproletariátust arra, hogy a megélhetés reményében a gyár kapuján kopogtasson és felzárkózzon az idegenajkú szakmunkások mellé. Ismeretes, hogy mikor jött el az ideje annak, amikor a borsodi és hevesi agrárproletár „a föld alá bújt" a sorra megnyíló szénbányákban. A századforduló idején túlnyomórészt már a magyar települések lakossága biztosította Ózd és Nádasd esetében az ipari üzemek munkaerő-utánpótlását. Ezzel egyidőben „a más nemzetiségű elemek arányának a csökkenése is végbement az üzemekben is."

4 Lássunk néhány számszerű adatot azzal kapcsolatban, hogy miképpen oszlott meg a lakosság az egyes népgazdasági ágak szerint a századfordulón és hogyan alakult ez a kép napjainkig. 1900-ban 634 fő volt a mezőgazdaságból élők száma, az iparban 1238 fő találta meg a megélhetést és már ekkor 221 az alkalmazott és egyéb kategóriába tartozók száma.

5 1960-ban a mezőgazdaság már csak 141 fő eltartását biztosítja, az iparból élők száma 3217-re nő, az alkalmazotti réteg és egyéb kategóriához tartozók száma pedig 786-ra emelkedik. Szembetűnő a mezőgazdaságban dolgozók számának nagyarányú csökkenése. Míg ez a szám ötödére csökken, a másik két kategóriához tartozók száma közel háromszorosára nő. A számok jól szemléltetik, hogy a település az eltelt száz év alatt parasztközségből ipari-agrár községgé alakult át. A földművelésnek fokozatosan hátatfordító agrárproletár és törpebirtokos a XIX. század utolsó harmadában szinte teljes számban a helybeli nehézipari üzemek felé orientálódott. A nagyobb és biztosabb kenyeret nem kellett mezőgazdasági idénymunkával (summásság) biztosítania, de még az amerikai kivándorlás láza sem szédítette el, nem kényszeredett arra, hogy ezt az utat járja. Nádasd proletárjaiból kétlaki munkás és bányász lett. Ennek a jelentős társadalmi rétegnek a formálódása három nemzedéken keresztül tart. Az átrétegződési folyamatnak ugyanazok az okai és kísérő jelenségei, mint az ózdi gyár és a környező községek viszonyában. Az ózdi gyári munkásság összetételét Birta István elemezte és rámutatott arra, hogy az ózdi kolonizált munkásság és a környező falvak félproletárjai között kezdettől fogva ellentét feszült.

6 Az ellentét egyik okát abban látta, hogy a kolonizált munkásság a szakmai felső rétegből verbuválódott, míg a kétlakiak a napszámos segédmunkaerőt szolgáltatták. Nádasd esetében ugyanez a helyzet figyelhető meg. A kolonizált 4 Foglakozások és életmódok 49