Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Kováts György: A diósgyőr-vasgyári munkások élete a felszabadulásig

Végre újra dolgozni, emberibb módon lehet élni! A gyár és munkásai átvészelték a legválságosabb éveket. A hazai megrendelések teljesítése mellett nőtt az exporttevékenység, India, Egyiptom, Szudán, Kína, Szíria, Palesztina és a Szovjetunió a megrendelők. Újra az üzem fejlesztésén munkálkodnak. Új húzóműhely, szeggyár, kátránylepárló, finomhengersor épül, mígnem a konjunktúra lendülete 1937-ben megtörik, hogy majd a győri fegyverkezési program újból fellendítse a fegyvergyártást és belevigye a diósgyőri munkásokat a II. világháborúba. Az új munkásotthon „Munkásotthont avatunk" címmel a Magyar Vasmunkások Lapja számol be a vasgyári szervezett munkások ma is működő szép, korszerű, méltó otthona 1940. december 22-i avató ünnepségéről: „A diósgyőri vasipari munkások céltudatos, tervszerű munkája és áldozatkészsége megteremtette az előfeltételét annak, hogy december hó 22-én bensőséges, örökké emlékezetes szép ünnepély keretében felavassuk és rendeltetésének átadjuk az Új Munkásotthont. A környező kisebb házak közül merészen emelkedik ki a nemes egyszerűségű és komoly külsejű szép munkásotthonunk, méltón szimbolizálva azt a komoly munkát, amit a diósgyőri szaktársaink végeztek az Otthon megteremtése körül. A széles nagy bejáró után gazdagon díszített tágas előcsarnok kényelmes ruhatárával sejtetni engedi a modern munkás igényeit. Ilyen az Otthon többi helyisége is. A gondos előrelátással készült hatalmas, tágas nagyterem színpadával és karzatával imponálóan hat és mintegy ezer ember befogadására alkalmas. Az emeleti helyiségek, az irodák, a zeneterem, a dalárda helyisége, a könyvtárhelység mind-mind alkalmas arra, hogy a diósgyőri szaktársaink mozgalmi és kulturális életének fejlődését lehetővé tegye. 6. kép. Az új munkásotthon 46