Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Kováts György: A diósgyőr-vasgyári munkások élete a felszabadulásig

Az emlékezetes otthonavató ünnepségre Szövetségünk központi vezetőségének összes tagjai, valamint az egyes szakmák és a vidéki helyi csoportok képviselői nagy számban érkeztek, s együtt örültek a diósgyőri szaktársakkal az új Otthonban látottak fölött..." A Szociáldemokrata Párt nevében Szakasits Árpád, a miskolci szervezett munkások nevében Rónai Sándor üdvözölte a vasgyári munkások eredményes erőfeszítésének eredményét (6. kép). Újra világháború .. . Az uralkodó osztály újra háborúba dönti az országot, a munkásosztályt. A kivételes hatalom rendkívüli intézkedéseket vezet be, megtiltja a gyárból való leszámolást, újra 12 óra a munkaidő. A tiltakozókat, az ellenállókat várják a börtönök, az internálótáborok, a front. A kommunisták és a szociáldemokrata baloldal mindent elkövet, hogy a munkásokat felvilágosítsa. A Kommunisták Magyarországi Pártja röplapokon már 1942 szeptemberében hírül adja, hogy Hitler elveszítette a világháborút. Az újgyári lőszerüzemben 1943. május 28-án a 11 halálos áldozatot követelő robbanás után több száz munkás vonul az igazgatóság elé béremelést követelve, a régi gyárban ugyanezen a napon mintegy ezren követelnek több bért, nagyobb kenyéradagot. A munkások nyugtatgatása nem sok sikerrel jár. 1943. szeptember 9-én reggel 3/4 9-kor az újgyári lövegmegmunkáló és a lőszereidé mintegy 1500 munkása az igazgatóság elé vonul és követeli, hogy Magyarország kössön különbékét. A munkások szószólója Oszip István szakszervezeti bizalmi. Ez a béketüntetés mint a bátorság és a munkás szolidaritás példája vonult be a munkásmozgalom történetébe. 1944. szeptember 21-én a megmunkálóműhely munkásai vonulnak az igazgatósághoz és idős Galló János ezeket a szavakat tolmácsolja: „Az a munkásság kívánsága, hogy a békét akarjuk, ezt továbbítsák az illetékes helyre!" A munkások kórusban kiáltják: „Békét akarunk!" Még egy rövid, de szégyenteljes és kegyetlen nyilasrendszert kell leküzdeni, hogy súlyos harcok után 1944. december 3-án elérkezzen a békét jelentő felszabadulás. A gyár jelenlegi helyén való megindulása és a felszabadulás között háromnegyed évszázad telt el. Ebben az időszakban, a munkásosztály és a magyar munkásmozgalom történetének egy jelentős része zajlott le a diósgyőri vasgyárban. Egy Európa-szerte elismert szakmunkásgárda vívott ki magának hervadhatatlan érdemeket, munka, harcok, szenvedés, reménytelenség és remény között, de mindig megőrizve emberi méltóságát. A diósgyőri vasgyár munkásainak, nagyapáink, apáink élete, küzdelmei szolgáljanak példaképül, nekünk és a késői utódoknak. 47