Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Kováts György: A diósgyőr-vasgyári munkások élete a felszabadulásig

lesz." A tényleges megnyitás azonban még váratott magára. Szervezetét Pittroff Kálmán felügyelő, az iskolaügyi osztály vezetője dolgozta ki, míg a pedagógiai rész összeállításában Keresztes Vencel fő tanító segédkezett. 1913. októberében „A kultuszminiszter hozzájárult a nyolcosztályú szakirányú elemi iskola felállításához, a pénzügyminiszter pedig ehhez képest értesítette a gyárvezetőséget, hogy intézkedjen az iskola és 7. és 8 osztályának megnyitása iránt. A nyolcosztályú elemi iskola 7. és 8. osztálya még ez év októberében megnyílik." Gyári viszonyok az I. világháború idején A világháború kitörésével tovább mélyül a nyomasztó gazdasági depresszió. A gyárfejlesztés megállt, a termelés tovább csökkent, a nyomorgó munkások jelentékeny része katonai szolgálatra vonul be. A hadianyag megnövekedett igénye 1915-ben fellendülést eredményezett a Vasgyárban is. 1916-ban a gyár eddigi legnagyobb termelési szintjét teljesíti. 150 új gépet vásárolnak, új csarnokok épülnek, a diósgyőri gyár az ország legnagyobb hadianyagtermelő vállalata, létszáma meghaladja a 13 000 főt. Fokozódik a termelés, nő a munkáslétszám, erősödik a munkásosztály politikai aktivitása. A háború alatt a miskolci Vörös Rák fogadó, majd később az újdiósgyőri Wutkovátz-féle vendéglő és fatelep a gyülekezés központja. Mindkét helyen gyakorta találkozunk a Jószerencse dalárdájával, amint lelkesítő dalokat énekelnek a gyűlésező, a tüntető vagy sztrájkoló tömegek előtt. 1915. január elején a lövedékgyártó műhely fiataljai tudatosan távolmaradnak a munkától, majd amikor ezért pénzbírsággal sújtják őket, leszámolnak. Augusztusban Bova Ernő ipari tanuló és társai a segédekkel azonos bért követelnek, a gyárból kizárják, majd katonai szolgálatra behívják őket. A frontok veszteségei szükségessé tették, hogy a termelésben eddig nélkülözhetetlen és felmentett munkásokat bevonultassák fegyveres szolgálatra. Helyüket a frontról visszavezényeltek foglalták el. „A hadimunkások megjelenése fordulópontot képez a vasgyári munkások addigi életében. A frontról és az ország különböző vidékeiről és ipartelepeiről ide került elvtársak a szociális kérdések egész sorára hívták fel a vasgyári munkások figyelmét; új életfelfogást hirdettek és forradalmi légkört alakítottak ki." 1916 május elseje már ilyen forradalmi hangulatban zajlott le. A munkások a szakszervezetek miskolci, Telegdy utcai helységéből vonultak fel a Vörös Rák Fogadóhoz. Május 16-án a váltóműhelyben sztrájkot kezdeményeztek a katonai munkások. 1917 fordulópont a diósgyőrvasgyári munkásmozgalom történetében: ,,Az 1917-es év a diósgyőrvasgyár történetének eseményekben gazdag időszaka. Olyan fordulópont, amikor évtizedek elmaradását hónapok alatt pótolták a munkások s oly magaslatokra értek el, mely többé már nem tette lehetővé, hogy a tőkés államhatalom a korábbiakhoz hasonlóan, jogtalan páriáknak tekintse őket. .. Az alázatos kérések sikertelensége a munkások széles rétegei számára megmutatta, hogy a kormány nem hajlandó helyzetükön ténylegesen javítani. A szakszervezet gyorsan, már július végére eljut a politikai követelésekig, majd pedig az augusztus 2-i sztrájkhoz. E követelések egyik sarkalatos pontja éppen a munkások szervezkedésének elismertetése. Felmerülhet a kérdés: csak a munkások súlyos helyzete okozta-e a munkásmozgalom oly gyors fellendülését, mint az 1917-ben Diósgyőrött tapasztalható volt? Akkor járunk el helyesen, ha a háborús nyomort feltételnek tekintjük, alaphelyzetnek, mely több fontos tényező által vezetett a mozgalom kibontakozásához .. . A háború kezdete óta sok új munkás került a gyárba ... A legdöntőbb változást azonban a hadimunkások nagy száma jelentette. A háború kezdete óta mintegy kétezer 40