Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Kováts György: A diósgyőr-vasgyári munkások élete a felszabadulásig

katonai szolgálatra behívott, de gyári munkára beosztott szakmunkás került a diósgyőri gyárba. E munkások nagy része már részt vett előző munkahelyén a munkásmozgalomban, így nagyobb tapasztalatokkal rendelkeztek, mint a diósgyőri munkások .. . ezek a munkások mentesek voltak a helyi munkások kincstári vezetőkkel szembeni lojalitástól. A hadimunkások vezető személyiségének Zachradnicsek Edét tekinthetjük ... ... A gyár vezetői és a megyei közigazgatás, a minisztérium és a csendőrség, valamint a katonai karhatalom, az eszközök egész arzenálját felvonultatják a munkások ellen. Az erőszak, megvesztegetés és körmönfont időhúzás egyaránt ott található az eszközök között.. A diósgyőri munkásmozgalmat is ösztönözték az oroszországi forradalmi események. A tényezők között, mely oly hirtelen, szinte hetek alatt felszínre hozták a diósgyőri munkások harcát, a legfontosabb éppen az oroszországi proletárok példája. ... A munkástömegek öntudatos fellépéséhez felbecsülhetetlen hozzájárulás volt az orosz proletárok példája ... A diósgyőri munkások e téren oly messze elmentek, hogy az augusztusi és novemberi sztrájkok alkalmával ténylegesen hatalmukban tartották a gyárat. ... A munkások fellépését azonban a gyár vezetői és a katonai hatóságok hosszú előkészítés után nyersen szétzúzták azzal, hogy az időszak legsúlyosabb büntetésével (a frontra, tehát a halálba küldéssel) sújtottak 500 munkást. A bevonultatott munkások között ott volt a gyár minden aktivistája ..." Az említett augusztusi sztrájk előzményeiről, okairól, a Diósgyőri Újság 1917. augusztus 4-i száma „Mi történt a vasgyárban" című cikkében többek között ezeket írja: „Amióta a vasgyár munkásai szervezve vannak, amióta minden műhelyben bizalmi férfiak működnek, nem lehet a munkásokkal úgy bánni, mint azelőtt. A vasgyári üzemeknél egyes előmunkások a munkásokkal és különösen a munkásnőkkel olyan durván bánnak, hogy azt a munkások szó nélkül nem hagyhatják. A legnagyobb baj pedig az volt, hogy a munkást hiába éri sérelem, nem mehet felsőbb helyre panasszal, mert azt már az előmunkás megakadályozza." Ugyanebben az újságban szeptember 29-én ezeket olvashatják a vasgyári munkások: „Kedden délelőtt a vasgyári műhelyben a következő tartalmú hirdetményt függesztették ki: Felsőbb helyről nyert utasítás értelmében értesítem a diósgyőri vasgyár összes munkásait, hogy a miniszter elnök úr őnagyméltósága a munkásoknak liszttel, korpával és zsiradékkal való ellátását oly kedvezően fogja elintézni, amint a viszonyok azt megengedik. Ellenben esetleges sztrájk-mozgalmakkal és netaláni újabb oly kirívó hangú munkáskérvényekkel szemben, amilyent a munkások legutóbb felterjesztettek, kérlelhetetlen szigorral fog eljárni..." Október 5-én Hadik János gróf, közélelmezési miniszter jár a diósgyőri gyárban. „Megvizsgálta a közélelmezést. Tárgyalt a munkásokkal..." A vizsgálat és a tárgyalás nem járt eredménnyel, az elégedetlenség tovább nő. „Az elégedetlenség Diósgyőrben is robbanásig feszült hangulatot teremtett. A sok huzavona, az eredménytelen tárgyalások, az ígéretek be nem tartása, 1917. november 10-én általános munkabeszüntetésre vezettek." A vasgyáriak sztrájkjához csatlakoztak a perecesi bányászok és a miskolci MÁV műhely dolgozói is. Ezideig Magyarország leghosszabb sztrájkja kezdődött meg. Már nemcsak bérharcról volt szó, hanem politikai harcról, a háború további folytatásának megakadályozásáról. A sztrájk szervezésében a vasgyárban és a perecesi bányában is nagy részt vállalnak a szakszervezeti bizalmiak. 1917. július 21-én a munkások egy csoportja írja a miniszter által „oly kihívó hangú"-nak ítélt beadványt. „ ... a diósgyőri vas- és acélgyárban alkalmazott munkások keresete olyan, hogy azon már sürgősen javítani kell, mert enélkül képtelenek vagyunk megszerezni az élet fenntartásához szükséges eszközöket, amelyek nélkül viszont termelni nem lehet. . a háború előtti állapottal szemben a munkabéreket legalább hatszorosára kellene emelni..." 41