Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
Kováts György: A diósgyőr-vasgyári munkások élete a felszabadulásig
A DIÓSGYŐR-VASGYÁRI MUNKÁSOK ÉLETE A FELSZABADULÁSIG KOVÁTS GYÖRGY Fazola Henrik egri lakatosmester az 1770. július 28-án kelt királyi oklevél birtokában megteremtette a diósgyőri vasgyártás alapját. Száz évvel később, 1870. augusztus 2-án a gyár már a mai helyén az új nagyolvasztóval megkezdte működését, majd 1871-ben üzembe lépett a hengermű. Több mint egy évszázada jelzi a gépek moraja és a füst a Bükk lábánál a diósgyőri vasgyár működését. A gyár százéves fejlődése mellett nyomon követhető a diósgyőri munkásosztály kialakulása, fejlődése, harca a mindennapi kenyérért, törekvései az emberibb életért, a műveltség elsajátításáért. Ezek legjelentősebb eseményeit idézzük fel alábbiakban 1945-ig, amikor is a felszabadulással a 75 év vágyai valóra váltak, a küzdelmek gyümölcsöt hoztak. Az alig háromszáz munkást foglalkoztató gyár két évvel működésének megkezdése után válságba jutott, a magyar kormány eladását tervezte. Mai gyárbüszkeségünk ősét az acélsínek gyártásának megkezdése mentette meg. „A diósgyőri vasgyár, mely az államnak létesítése idején millióit nyelte el, s részint hiányos vezetés, de főképpen téves alapokra fektetett számítások folytán már ott állott: hogy az állam potom tizedrész áron akart tőle szabadulni, e helyzet felismerése, újabb berendezés és kitűnő technicus tehetséggel bíró derék férfiak vezetése ma már oda fejlesztett, hogy a közlekedési miniszter ki azt most kezelésében bírja, egész önérzettel mutat rá, kijelentvén az országgyűlés pénzügyi bizottságában: hogy míg a gyár 1881—2 években 31—31 000 Ft deficittel dolgozott, most már 554 000 Ft plust mutat fel; továbbá, hogy az ott gyártott aczél sínek olcsóbbak és amellett éppen olyan jók, mint a külföldiek." Ezután egyenletes fejlődés következik, a gyár az ország második gyára lesz. A képviselőház további pénzeket szavaz meg, nagyméretű építkezések kezdődnek. „ . .. munkás telepek és egyéb mellékhelységek fognak emeltetni, az iskola, a munkás telepen teljesen felszereltetik és mi igen helyes: a kormány egy rajztanárt is szándékozik oda alkalmazni, hogy a nagyszámú tanulók a rajzban is kellő oktatást nyerjenek." A munkáslétszám 15 év alatt közel háromszorosára növekedett, 1885-ben már megközelíti az 1800 főt. 1887. május 1-i hatállyal dr. Soltész személyében kinevezik a vasgyár első főorvosát, még ugyanez év november 1-én megnyílik a „már egészen felszerelt és berendezett fiókgyógyszertár" Esser Ferenc diósgyőri gyógyszerész vezetésével. 1890. május 1-ét már a diósgyőri munkástömegek részvételével ünnepelik, a több mint 2000 főnyi tömeget a lovas rendőrök kardlapjai és korbácsai verik szét. Ez az esemény rendkívül jelentős a diósgyőr-vasgyári munkások osztállyá érlelődésében, öntudatra ébredésében. A helyi hatóságok ettől kezdve kénytelenek számolni egy jelentős szemben álló tömeggel. A melegüzemi munkásság munkaideje napi 12 óra, sok vasárnap és ünnepnap is hétköznappá válik, felgyorsul a gyár fejlődése. 1892-ben új, korszerű hengerműben készülnek már az acélsínek, új cikkek gyártását is megkezdik. Bővíteni kell a gép- és kovácsműhelyt, elkerülhetetlen az új Martin-kemence és öntvénytisztító építése. Nő a munkáslétszám, erősödik a munkásmozgalom. 1886. március 5-én szűk szavú hír jelenik meg a Borsodmegyei Lapokban: „A diósgyőri új vasgyár felosztásának illetve a munka beszüntetésének híre járta be a napokban 31
