Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Kováts György: A diósgyőr-vasgyári munkások élete a felszabadulásig

városunkat. A hír olyan alakban terjedt, mintha a gyár rendes működését április hó 1-től beszüntetné... a hírből csupán annyi felel meg a valóságnak, hogy a gyárból több munkást elbocsátottak ... ". Az 1890. május 1-i szétvert felvonulás után fokozódik a Szociáldemokrata Párt aktivitása, egyre több munkás lett a párt tagja. 1894. május 13—14-én a Budapesten megrendezett országos értekezleten ott ültek Diósgyőr-Vasgyár munkásküldöttei is. A szocialista eszmékhez való közeledést gyorsítják azok az aggodalomra okot adó hírek, melyek 1897 végén, 1898 elején terjednek el a gyár mintegy hatezernyi munkássága körében. A Szabadság című lap 1898. április 16-i számában végre megírja, mitől kell tartani. A diósgyőri gyár sorsa című cikkében többek között ezeket olvashatják a gyáriak: „... A múlt év október óta folyton húzódó homályos ügyről lassanként szétlebben a titokszerűség sűrű fátyola s elrémülve látjuk, hogy az igazgatói válsággal a gyár léte is komoly veszedelemben forog. Arról van ugyanis szó, hogy a diósgyőri fejlett ipartelepet, amely fejlődését a kereskedelemügyi minisztérium — s főleg Förster bátor, merész vállalkozásának, erélyes és mindenekfölött szakszerű vezetésének köszönheti, — újra a pénzügyminisztérium kezelésébe bocsájtják át. Mit jelentsen ez? Nem kevesebbet mint azt, hogy az óriási áldozatok és befektetések árán ma már nagyra és hasznosra nőtt ipartelepet tudatosan újból a megsemmisülésnek szolgáltatni ki... Hát hiszen megszoktuk már harmincz év alatt, hogy az egymást felváltó kormányok a nemzet vagyonosodását úgy mozdították elő, hogy az állam birtokait eladták, kótya-vetyére bocsátották. Az ezúton begyűlt milliókat ezután felemésztette az állam saját külön Ausztriával közös háztartása. Volt, nincs!" Ez a bátor hangú ellenzéki cikk sem tudta azonban az eseményeket befolyásolni. A gyár eladására ugyan nem került sor, de 1898. május 1-től visszautalják a pénzügyminiszter hatáskörébe, pedig mi sem bizonyítja jobban a vasgyári munkások szakmai fejlettségét, a gyár tekintélyét és életképességét, mint az a körülmény, hogy a brüsszeli világkiállításon „ ... a diósgyőri vas- és aczél gyár a Grand Prix-t nyerte el!" Az általános közhangulatot tovább rontja a munkások életkörülményeinek romlása. A gazdasági válság hullámai elérnek Diósgyőrbe is. A jó szakmunkások is egyre nehezebben élnek, fokozatosan csökken a kereset és azt még különböző levonásokkal terhelik. A fokozódó kizsákmányolás, a vezetők egyre nyíltabb munkásellenessége 1899. május 13-án sztrájkhoz vezet. Az okok és részletek megismerésére idézzük a helyi sajtót: „Szombattól kezdve a vasgyár hengerdebeli váltó- és kovácsműhelybeli munkásai — számszerint mintegy 500—600 ember — beszüntették a munkát. Fizetés javítására irányuló sztrájk ütött ki. Hétfőn délután terjedt el a hír a városban, mikor már látni lehetett az ünneplő ruhába öltözött munkás csapatokat az utczákon haladva, a mint hangos szóval beszélgetik meg a teendőket, hányják-vetik meg sorsukat... A mint mi értesültünk, a sztrájk oka egy részben a túlhajtott szigorúságban, másrészben pedig a bérleszállításokban leledzik több-apróbb bajon kívül... A munkások igen megszívlelendő panaszokkal állnak elő és egyik-másik kifakadása... igen szomorú állapotokat enged sejtetni, valóságos abszolutizmust! Ha így állnak a dolgok, úgy senki se csodálkozzék aztán, ha azok is átpártolnak a szocialisták csoportjába! ..." A sztrájk kirobbanásának közvetlen oka a bérek mintegy 50%-os csökkenése. A konzum, a társláda és más levonások után alig kapnak pár forintot a munkások. A korábbi 80, 100, 120 forintos bérek a felére olvadtak. A lappangó tűzre csak olaj volt Berg Tivadar mérnök kijelentése: „Minek a munkásnak a nagy kereset, kevesebbért is eldolgoznak!" Amikor pedig a bércsökkenés okairól kérdezik a mérnököt, így válaszol: „Azért, mert nem lehet megkülönböztetni a munkásnét a tekintetes asszonytól, olyan czifrán jár. 32