Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Vass Tibor: Az ózdi acélgyári munkásság életviszonyai a XX. század első felében

A munkáslakás konyhája A XX. század első felében, az akkori életmódnak megfelelően hatalmas méretű konyhákat terveztek a munkáscsaládoknak. Ennek megfelelően berendezési tárgyaik is nagyméretűek (14. kép). Mindjárt szembetűnő a beépített vegyestüzelésű (szén és fatüzelésű) téglatűzhely. Ennek tüzelőanyagtároló ládája is nagyméretű, hogy egy napra való tüzelőt tárolhassanak benne. Ugyanis a család élete a konyhában zajlott le. Egyéb berendezési tárgyak: a tűzhely melletti előkészítő és mosogató asztal. Fölötte polc a leggyakrabban használt edényekkel, szedőkanalakkal és fűszertartókkal. Az előkészítő asztal mellett foglal helyet egy kis asztalka a mérleggel, amely a század első felében szinte mindennapos használati tárgya volt a munkásfeleségeknek. A konyha díszítésére a falrész szolgál, ahol hímzett falvédőt és festett tányérokat láthatunk. Mellette a konyhakredenc, ami két részre tagolódik. Az alsó zárt szekrényrész, ahol az edényeket tartották, míg fölötte fiókok a különböző apróbb konyhafelszerelések és evőeszközök tárolására. Felső része üvegezett, amelyben a féltettebb porcelán- és üvegtárgyakat helyezték el. Elmaradhatatlan tartozéka a konyhának a vizespad. Rendszerint két vödör és a merítőbögre volt rajta. Ugyancsak a fal előtt helyezték el a mosdószéket a tállal. A falon látható még kuglófsütő, habverő rézüst és sótartó. Az étkezés a konyhában bonyolódott le, melynek berendezései közé tartozik az úgynevezett „dikó", vagy „heverő". 14. kép. A „Velence" lakótelep egyik konyhája 1930-ban 28