Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Vass Tibor: Az ózdi acélgyári munkásság életviszonyai a XX. század első felében

13. kép. A munkás lakótelepek térképvázlata (XIX. század végén, XX. század elején) A Drótoshegy lábánál, a Petőfi út és a Hangony patak között elterülő részen van a „Velence", mai nevén a Somogyi Béla telep, melyet 1924—25-ben építettek jellegzetes szecessziós stílusban. Ózd legmélyebben fekvő területe. Ez az oka annak, hogy a tavaszi jeges áradás idején a Hangony-patak esetenként elönti. 1925-ben, amikor a telep építése befejezéséhez közeledett, a gyárvezetőség nevet kívánt adni az új lakótelepnek. Az igazgatóság épületéből, az ún. „nagyirodábór kiszivárgott a hír, hogy Horthy-telepnek akarják elnevezni. A munkásság ez ellen nyíltan nem tiltakozott, ellenállásukat másképpen juttatták kifejezésre. Gyorsan elnevezték a vizenyős és áradáskor víz alá kerülő területet „Velence"-nek. E területnek munkásmozgalmi jelentősége is van. 1917. júniusában alakult meg Ózdon a Vas- és Fémmunkások Szakszervezete. Fél évvel később, 1918. január 21-én tartották meg az első nyilvános fellépést, hogy tüntetéssel köszöntsék az ózdi munkások az orosz forradalmat. A mai telep helyén, a labdarúgópályának használt réten tartották a nagygyűlést. A teret a nap emlékére — először a világon — Leninről nevezték el. Ma már emléktábla hirdeti 1918. januárjának forradalmi eseményét. Az emléktáblát Kiss Sunyi István szobrászművész készítette. A Lenin emléktáblát 1969. március 20-án leplezték le, ünnepélyes keretek között. 27