Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Nagy Géza: Falusi szegődményesek munkája és életmódja a Bodrogközben

fizetést természetben kapták, holdanként 4 kg gabonát és 2 kg búzát. Ennek fejében egész esztendőben helyt kellett állni, mindenről tudni kellett, ami a területükön a határban történt, anyagilag felelősek voltak a kárért. Ha a határban kárt észleltek, azt jelenteni kellett a mezőbírónak. Ha meg tudták nevezni a kár okozóját, mentesültek a kártérítés alól. A kár felbecslése után ugyanis a kerülőnek kellett a kár okozóját megnevezni, ha ezt nem tudta megtenni, akkor ő fizetett. A választáskor legnagyobb körültekintéssel a kerülőt választották, mert ez a munka bizalmi munka volt. Már a választásnál ügyeltek arra, hogy lehetőleg olyan ember kerüljön ebbe a munkakörbe, aki minden szempontból megbízható és becsületes. Az volt a jó kerülő, aki ismerte a falut, az embereket, tudta, hogy ki az, akire vigyázni kell, akit szemmel kell tartani. Voltak olyan kerülők, hogy ha nem is érték tetten a tolvajt, de amikor észrevették a kárt, előbb maguk nyomozták ki a tettest, és miután ezt megtették, megpróbáltak a tolvajjal szót érteni. A kerülők gondoskodtak arról is, hogy a kártevő és a kárvallott intézzék el egymás között a dolgot, vagyis a kártevő fizesse meg a kárt a kárvallott gazdának. Különösen akkor volt ez célszerű, ha a kártevő tekintélyes ember volt, s a kerülő igen sok bajt zúdíthatott volna magára, ha nem sikerült volna a nyilvánosság kizárása, a hatóság beavatkozása nélkül elintézni az ügyet. A jó kerülőt a határban senki nem látta, de azért ő mindent észrevett. Legkorábban ő volt kint a határban, tudta, hogy kik mentek ki, majd amikor hazafelé tartottak, tudta, hogy mit hoznak haza, a sajátjukból hozzák-e. Munkaidejük nem volt megszabva, csak az volt a fontos, hogy á határban rend legyen. Minden kerülő vigyázott arra, hogy valakinek a földjén gyalogutat vagy szekérutat ne csapjanak. Ha mégis megtörtént, a gyalogút vagy a szekérút két végét felsáncolták, és az út végére a sáncolás legmagasabb pontjára tiltó keresztet tettek. Ettől kezdve tilos volt ana menni akár szekérrel, akár gyalogszerrel. Fontos feladatuk volt a kerülőknek a kaszálók óvása. Az első kaszálásig nem is volt ezzel nagy baj, de a második kaszálást nagyon kellett védeni, hogy a kasza alá növő füvet le ne legeltessék. A legeltetés ilyenkor mindig éjjel történt, ezért a kerülőnek éjjel vagy késő este is szemmel kellett tartani a határt. A kerülők munkája legterhesebb aratás utántól az őszi betakarítás végéig volt. Amikor a határ „beszabadult", ők is pihenhettek, legfeljebb széjjelnéztek napjában egyszer a határban. A kerülők a kevesebb földdel rendelkező gazdákból kerültek ki. Általában azok az emberek vállalták ezt a munkát, akik szerettek egyedül lenni. Kezdetben ugyanis egyetlen fegyverük a hosszúnyelű balta, vagy fokos volt. Számukra csak az 1930-as évek elején rendszeresítették a sörétes puskát. Életmódjuk semmiben sem különbözött a falu más emberéitől. Nem érezte magát a falu cselédjének, megélhetése nem függött tőlük, éppen ezért nem igyekezett kedvében járni senkinek sem. Tekintélye akkor volt legnagyobb, ha bebizonyította rátermettségét, becsületességét. Az 1940-es évektől a kerülő fogadása megváltozott. Nem a falu, hanem a jegyzőség, a képviselő testület választotta őket. Ez tekintélyüket sok vonatkozásban megnyirbálta, mert a község vezetői gyakran olyan munkát végeztettek velük, aminek semmi köze nem volt igazi munkájukhoz. Gyakran kellett részt venniük a végrehajtásban, az adóhátralékosok istállójából ők vezették ki az utolsó tehenet. Az 1950-es évek elejétől még rosszabbá vált helyzetük. Szinte kizárólagos feladatuk volt a begyűjtési megbízott felügyelete mellett a hátralékos gazdák terményének elszállítása. A határból mindennap jelentést kellett adni, hogy ki nem végezte még el a szántást, vetést, a növényápolást, majd később az aratást. Ugyancsak neki kellett jelenteni, hogy ki hoz haza kalászos terményt aratáskor a határból, ki akarja megkárosítani az államot. Ezek a feladatok a kerülők tekintélyét erősen csorbították. Ezért ebben az időben gyakran került sor lemondásokra. 187