Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Nagy György: A nép építkezés technikája és a társas munka formái Karcsán

A ház falának elkészülte után felszabták a tetőt, majd legalább egy hónapig állni hagyták, hogy szálljon az épület s csak akkor kezdték el a vakolást. A vakoláshoz a sarat ugyanúgy készítették, mint a vályoghoz. Egyesek a vakolás sarához marhaganajat tettek, mert ezzel megakadályozták a vakolás megcsattogzdsát. A vakoláshoz szükség volt egy sárosládáia, amellyel a sarat vitték a falhoz, egy vakolókanáha. (kőműveskanálra) és egy nagy simítom. Vakoláskor a kőműves a kanállal rácsapta a sarat a falra, majd simítóval elegyenlítette. A vakolás rétege 3—4 cm volt. A vakolás megszáradta után sor került a simításra. Simításhoz hígabb sarat használtak, mint a vakoláshoz, s nem tettek bele töreket. A híg sárból a kőműves kanállal felcsapott egy kb. 1 cm vastagságú réteget, majd a kissimítóval simára dolgozta a falon. Megvárták, míg megszárad, majd az egész épületet kívül-belül fehérre meszelték. A mészbe kék festéket tettek, de csak annyit, hogy a fal színe porcelánszínű legyen. Előfordult az is, hogy az egyik évben felépített háznak csak a következő évben került sor a kipucolúsáxa (vakolás, simítás, meszelés, ajtó, ablak felszerelése). Volt olyan is, hogy a ház egyik helyiségét belülről rendbetették, beköltöztek, majd a többi helyiséget csupán évek múltán hozták rendbe. A vályogépület építését kevesebb ember végezte, mint a korábbi építési módok esetén. Általában négy kőműves és 8 hontlóger (segédmunkás) két hét alatt felrakta egy 20—22 folyóméteres lakás alapját és falát. A vakolás és simítás is a szakemberek, a kőművesek dolga volt. Egy kőműves napi teljesítménye két segédmunkással egy 5X5 méteres szoba belsejének kivakolása volt. A simítás is egy napig tartott. A meszelést — mint másutt is — az asszonyok végezték, segítséggel. Az építkezést általában májusban kezdték. A fal felrakása és a tető felszabása után abbahagyták, majd aratás, illetve cséplés után végezték el a pucolást, amikor rendszerint nem volt sürgős munka a határban, s lehetett segítséget kapni. A vályogfal az 1900-as évek elejétől kezdett elterjedni és jellemző volt az 1950-es évek közepéig-végéig. Ma már nem építkeznek vályogból, inkább téglát és betonblokkot használnak. A falu házainak 80%-a azonban még vályogfal, de nincs egyetlen olyan porta sem, ahol ne lenne téglaépület. A téglafal és építése. Karcsán a felszabadulásig csak a középületek és az uradalmi tanyákon levő fontosabb épületek készültek téglából. A Becsked tanyán, mely a gróf Sennyeyek birtoka volt, 1900-ban megindult a téglaégetés. A gróf tiszttartója téglaégetéshez értő cigánycsaládot telepített az uradalomba, ezután segédmunkásokat toboroztak a környéken lakó cigányságból. A téglavetés és az égetés az uradalom területén a Tisztató északi részén, a mai Repülőtér nevű határrész és a Becskedi legelő között történt. A téglavetés menete sokban hasonlított a vályogvetéshez, csak az anyag előkészítésében volt eltérés. A tégla anyagaként helyben bányászott agyagot használtak. Ezt vízzel keverve átgyúrták, átdolgozták úgy, hogy ne maradjon benne csomó. Ezután pedig kivetették, megformázták, de nem a földön mint a vályogot, hanem hosszú deszkaasztalon. A kivetett tégla az asztalon négy napig szikkadt. A negyedik napon a megszikkadt téglát mágiába, rakták, és így maradt a nyers tégla egy hónapig. Mikor már 3—4 ezer tégla mágiában volt, megkezdődött a nyers tégla berakása. Az égetéshez nyers téglából kemencét építettek. A kemence építése, illetve a nyers tégla berakása úgy történt, hogy minden két tégla között rést hagytak, hogy a forró levegő megfelelően átjárja a berakott tégla minden részét. A tégla összerakását az égetéshez egyetlen adatközlő sem tudta elmondani, mert Bandor Antal, aki az uradalomban végezte a téglaégetést, soha senkinek nem árulta el ezt a titkot. A pácini báró Sennyey birtokán is megpróbálkoztak téglaégetéssel 1920-ban. Ott a vállalkozó olyan ember volt, aki Bandor Antal mellett dolgozott hosszú 178