Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Nagy György: A nép építkezés technikája és a társas munka formái Karcsán

ideig. Szépen is haladt a munka egészen a begyújtásig. Hiába tüzeltek azonban az összerakott kemencében, a tégla nem égett ki. Végül is abbahagyták a munkát és áthívták Bandor Antalt, aki a kemencét újból megrakta, de közben nem engedett maga mellé senkit. Mikor minden nyers téglát beraktak a kemencébe, az egészet letapasztották. A kemence alatt meghagyták a tüzelőnyílást, azután begyújtották. A kemencében egy hétig éjjel-nappal tüzeltek repceszalmával. A tüzelőnek hosszú, fanyelű vaslapátja volt, azzal tologatta be a szalmát a tüzelőnyíláson. Egy hét után abbahagyták a tüzelést, s hagyták hogy a kemence magától kihűljön. Két hétig hűlt, majd a kemencét szétbontották és kiszedték a kész téglát. A téglaégetés az 1930-as évek elején szűnt meg. Az uradalom befejezte az építkezést, s nem volt szükség több téglára. A faluban sem vásárolták a téglát abban az időben, mert a vályog olcsóbb volt. A helyi téglaégetés megszűnéséhez hozzájárult az 1924-ben megépített országút is, mert olcsóbban jutottak téglához Sárospatakon, a téglagyárban. A Becskeden égetett tégla mérete eltért a mai ismert téglamérettől. A mai normáltéglák mérete 6 cm magas, 12 cm széles és 24 cm hosszú. A becskedi tégla mérete: 10 cm magas, 15 cm széles, s 30 cm hosszú volt. Követte tehát a vályog méreteit. A téglafal építése ugyanúgy történt, mint a vályogfalé, kötőanyagként azonban nem sarat, hanem meszes maltert használtak. A maltert úgy készítették, hogy homokhoz vizet és a homok ötödrészének megfelelő oltott meszet tettek, ezt eldolgozták, majd a falazásnál ezzel kötötték a téglát. Napjainkban a malterhez cementet is kevernek. A téglafalat is, mint a vályogfalat, kőművesek építették. Használatos szerszámaik, a kőműves kalapács, a kanál, a fangli, a vízimérték, a függő és a léc voltak. A fal felépítése után rögtön kezdődhetett a vakolás, majd az elsimítás. A vakoláshoz is, a simításhoz is meszes-cementes habarcsot csináltak. A téglafalú épületnél a vakolás nem volt olyan vastag, mint a vályogfalnál, 1—2 cm vastag vakolás és 0,5—1 cm vastag simítás került csak a falra. Száradás után kezdődhetett a meszelés. Az uradalomban olyan épület is volt, amelynek csupán a belsejét vakolták és simították, míg a külső falra nem került burkolat. A téglafal építése is tavasztól-őszig tartott. A felszabadulás előtt a faluban középületeket és az uradalmi épületeket építették csak téglából. Ma már jobban terjed a téglafalú építkezés. Az 1960-as évektől épült házak mind téglából, illetve betonblokkból épültek, a vályogfalú ház ma már nem korszerű. Segítség az építkezésnél. Karcsán még most is az a mondás járja, hogy az ember hamarabb rászorul a szomszédjára, mint a testvérére. Ez a mondás még jobban áll az építkezésnél, mint bármilyen munkánál. Hozzá sem lehetett kezdeni mások segítségének igénybevétele nélkül. S mivel mindenkinek szüksége volt mások segítségére, Karcsán nem tartották sohasem szívességnek a segítséget, hanem sokkal inkább kötelességnek. A hívást visszautasítani nem lehetett, mert aki ezt tette, az az egész falu közvéleményével találta magát szembe, s amikor ő került hasonló helyzetbe, visszakapta a kölcsönt. A segítés rendszerint csak egy napra szólt, de ez a nap kora reggeltől késő estig tartott. A következő napon mások álltak be segíteni, s ez így ment addig, amíg a ház fel nem épült. Ebben a munkában nem tekintették sem a vagyoni helyzetet, sem a társadalmi rangot. A segítés kiterjedt a kezdéstől a végzésig, s beletartozott az igával végzendő segítség is. Amikor a kőbányából követ kellett hozni a ház alapjához, akit az építtető megszólított, kötelességének tartotta, hogy egy szekér követ hozzon segítségképpen, még akkor is, ha az építtető nem tudta azt igával visszasegíteni, mert esetleg nem rendelkezett igaerővel. Az építtetőnek a segítők számára kosztot kellett adni arra a napra, amikor neki dolgoztak. 12* 179