Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Jósvai Gizella: Az erdő haszonvétele Erdőhorvátiban

gombafasírt. A fasírthoz való gombát először megabárolták, majd tojással áztatott zsemlével, fokhagymával és fűszerekkel összedolgozva forró zsírban kisütötték. Akirántott gombát is forró zsírban sütik, de ezt nem kell abárolni, csupán sütés előtt lisztben és tojásfehérjéből készült habban megforgatni. Abárolással a mérgező gombát is ehetővé tudták tenni. A különböző módokon konzervált gombát télire elrakták. A megtisztított, felszeletelt gombát hosszú fonálra felfűzték és megszárították. Jó időben egy-két nap alatt tökéletesen megszáradt, így zacskóba rakva hosszú ideig tárolni lehetett. Az így szárított gombát gyakran eladták. Az erdőből dísznövényeket is gyűjtöttek, főleg azok a fiatal lányok és asszonyok, akik a csemetéket gondozták. A páfrányt, a csipkerózsát, a harangvirágot, a vadkörtefa és vadalma virágát, valamint a vadcseresznye virágát használták lakásdíszítésre. Ha valamilyen ünnep volt, a lányok erdei virággal díszítették a falut. Ha erdei dolgozó meghalt, erdei virágból kötöttek koszorút. A mohát is szokták gyűjteni, amit főleg kút ásáskor használtak. A frissen kiszedett mohát a kút kövei közé rakták, hogy egyrészt a köveket összefogja, másrészt tiszta maradjon a víz. Az erdőben gyűjtött mogyoró a gyermekek kedvence volt, ma is az. Szívesen szedték. Megszárítva és megdarálva süteménybe dió helyett használták. A száraz, lehullott falevelet alomként használták, azzal aljaztak be. Úgy tartották, hogy nagyon jó trágya válik belőle. Az alomnak valót akkor gyűjtötték, ha az száraz volt, mert ha nedvesen rakták az állatok alá, akkor megrohadt. Az állatok részére nemcsak száraz lombot szedtek, hanem eleven zöld, fiatal tölgy és gyertyán hajtásokat is. Ezt a háziállatok takarmányozására használták. Szokásos nyári tüzelő volt a bbbancs, amely hamar gyulladt, a háziasszonynak nem kellett sokat bajlódni a tűzgyújtással. Tüzelésre gyűjtötték a lehullott száraz gallyat. Az összegyűjtött fát háton, bazárkában vállon, kévében vagy talicskán vitték haza. A bazárka két kétágú fából készült, amelyeket egymástól 50—60 cm-re összeerősítettek. Ezt mindenki magának készítette. A bazárkába az aprított fát keresztbe rakták, amikor megtelt, a két végét lekötötték zsineggel, hogy hátra véve ne hulljon ki belőle. Az emberek csoportosan mentek fát gyűjteni, és amit közösen gyűjtöttek, azt igazságosan osztották szét. Olyan is előfordult, hogy a csoport által gyűjtött fát otthon osztották el. Ilyen esetben nem háton, hanem szekérrel vitték haza. Ha fuvaros vitte, azt közösen fizették. A csoport tagjai közül ha volt valakinek fogata, az szállította haza, de az egy résszel többet kapott, mint a többiek. A tüzelőt általában akkor gyűjtötték be az emberek, ha a földeken már, vagy még nem volt munka. A fagyűjtés a vágások helyén történt, vagy olyan erdőben, amely kiszáradófélen volt. Az emberek ismerték afabecsületet Ha észrevették, hogy valaki fát lop, akkor figyelmeztették, máskor ne csinálja, mert az uradalom megbünteti. Ha néha előfordult, hogy a haragosok árulkodtak, a kívülállók nem az árulkodót, hanem a fát lopót fogták pártfogásba. Az árulkodókat kizárták a csoportból. Előfordult, hogy a fát mesterségesen is elszárították. Ez úgy történt, hogy a fa tövére trágyalevet, hamulugot, forró sós vizet öntöttek, esetleg kibontották a gyökereit és tüzet tettek rá, vagy a gyökereit kibontották. Azt, hogy a veszélyeztetett fákat mikor lehet kivágni, abból állapították meg, hogy a fa levelei idő előtt megsárgultak és lehullottak. Akkor lehet kivágni a fát, ha kókadt. A fiatal fákat jeles alkalmakkor díszítésre is alkalmazták. Májusfának a nyír és bükkfa a legalkalmasabb, ezek a legszebbek, legmutatósabbak és nem száradnak el túl hamar. Karácsonyfának a lúc-, a jegenye- és duglaszfenyő a legalkalmasabb, szintén a szépségük és tartósságuk miatt. Ha hideg szobában áll a karácsonyfa, karácsonytól húsvétig megmarad anélkül, hogy a levelei lehullanának. Az ilyen ünnepi fákat nem lehet kérés nélkül kivágni. Az erdész, a kerülő adhat erre engedélyt. 167