Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
Jósvai Gizella: Az erdő haszonvétele Erdőhorvátiban
fiatalok. A kereseti különbségben a gyakorlat mellett szerepet játszott a tekintély és az ismeretség is. Gyakran előfordult, hogy a fiatal, aki többet dolgozott, mégis alacsonyabb bért kapott. Az erdőben általában napi 10 órát dolgoztak, s munkájukért napszámot kaptak. 1960 körül a napszám 60 és 80 Ft között volt. A munkások nem kaptak munkaruhát, saját ruhájukban dolgoztak. Nyáron kopott, ócska ruhát, télen posztóruhát és bőrcsizmát viseltek. Étkezésükhöz hozzátartozott a napi tűzrakás és a szalonnasütés. Télen és nyáron ebédre általában szalonnát és kenyeret ettek. Reggelit és vacsorát otthon fogyasztottak, utóbbi általában meleg étel volt. Munkaidejük télen és nyáron más időben kezdődött. Nyáron négykor keltek és hatkor álltak munkába, télen általában hat órakor keltek és nyolckor kezdődött a munka. Munkájuk miatt általában korán fekvő emberek voltak. Munkakezdésük az erdész vagy a kerülő által megbízott ember feladata volt. A munkakezdéshez hozzátartozott az istenhez való fohászkodás is. A reformátusok azt mondták „Istenem, add, hogy ez a nap is elteljen baj nélkül." A katolikusok általában keresztet vetettek. A csoport élén nem volt a csoportból kiválasztott vezető, a munkát az erdész, vagy a kerülő irányította. A bandán belül párban dolgoztak a munkások. Általában a rokonok, testvérek vagy jó ismerősök dolgoztak együtt. Volt olyan, hogy az erdőmunkások más vidékre is eljártak dolgozni. Főleg akkor történt ez, mikor a kereseti lehetőségek másutt jobbak voltak. Előfordult az is, hogy hónapokig, sőt évekig másutt tartózkodtak. Legtöbben 1940—1950 között jártak el. Leginkább a Dunántúlon szerettek dolgozni. Feleségüket és gyermekeiket ilyenkor nem vitték magukkal, főzésről, takarításról saját maguk gondoskodtak. Egy hónapban csak egy alkalommal jártak haza, mindannyian egyszerre utaztak. Hazafelé menet ruhaneműt és élelmet vittek a családnak, általában olyan dolgokat, amelyeket otthon nehéz volt megszerezni. Maguknak sokszor ócska ruhát vettek, mert olcsóbb volt mint az új. Ha munkára jártak, ünneplő ruhát soha nem vittek magukkal, csak a munkásruhát. Az erdőmunkán kívül szombat délután és vasárnap a környező falvakban vállaltak munkát, ilyenkor minden este hazajártak. Ha távolabbi helyeken dolgoztak, akkor földből és lombból kunyhót csináltak maguknak, és ebben töltötték az éjszakát. A kunyhót úgy készítették, hogy először az alapot ásták meg, majd a vázát fából összeállították. A kunyhó háromszög alakú volt, a hossza négy méter, a szélessége 3 méter, a magassága 2 méter. A váznak az alját beföldelték, majd az oldalát lombbal, illetve gallyakkal fedték be. A kunyhóban nem rakhattak tüzet, a tűzrakó hely a kunyhó előtt volt. Tűzgyújtáshoz két szárazfát dörzsöltek össze. Erre legalkalmasabbnak a fenyőfát tartották. A kunyhóban 6—8-an laktak. Mohán és falombon hosszában készítették el a fekhelyet. Szerszámaikat nem a kunyhóban tartották, hanem a kunyhó mögött. Csomagjaikat a kunyhó sarkában helyezték el. Előfordult, hogy a kunyhó falára polcot erősítettek és használati cikkeiket ezen tartották. Alkalmi szállást vagy fedelet, ahová esős idő esetén elhúzódhattak, nem készítettek. Erre a célra nagyobb fák törzseit használták, azok alatt húzták meg magukat. Főzéshez vagy inni a vizet az erdei forrásokból vagy a legközelebbi faluból felváltva hordták üvegpalackokban. Főzésre és ivásra azért a forrásvizet tartották legalkalmasabbnak. Reggeli étkezésük általában tea volt, főtt ételt csak estére készítettek. Vacsorájukat bográcsban főzték, a bográcsot szolgafa tartotta a tűz felé. A tüzet kővel rakták körül. A kővel rakott tűz átmérője kb. 70—80 cm volt. A melegétel készítésére otthonról vitt nyersanyagokat használtak: füstölt sonkát, kolbászt, krumplit és laskát, amit a levesbe aprítottak. A kenyeret a környező falvakból szerezték be. Ha friss húsra vagy tejre volt szükségük azt pénzért vásárolták, de gyakoribb volt a cserélés. Szabadidejükben fakanalakat és szakajtókat készítettek, ezeket adták az élelmiszerekért. Szórakozási lehetőségük nagyon kevés volt. Az estéket kártyázással, vagy különböző történetek elmesélésével töltötték. 11 Foglalkozások és életmódok 161
