Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
Jósvai Gizella: Az erdő haszonvétele Erdőhorvátiban
A közbirtokosság gyűléseit havonként vagy negyedévenként tartotta, csak rendkívüli esetekben jöttek össze más időpontban. Ilyen volt például, ha falopás történt. Az elkövetett bűn súlyossága szerint döntöttek, hogy bíróságra viszik-e a dolgot, vagy egymás között intézik el. Gyakori volt az utóbbi, s ilyenkor jól jött a megtérített pénz a tagságnak. Az összehívott gyűlésekről hiányozni csak indokolt esetben lehetett. Aki kétszer igazolatlanul hiányzott, azt leváltották és új tagot vettek fel helyette. A kijelölt időben tartandó gyűlésekre csak a tagok mehettek. A választáshoz meghívták a falu elöljáróit, de ők csak beleszólási joggal rendelkeztek. A közbirtokosság elöljárói beleszólhattak a közigazgatás dolgaiba is. Ilyen volt pl. amikor adóbeszedés közben a falu elöljáróinak segítségére mentek, de büntetés esetén is beleszólhattak a döntésbe. Egyszerű kérdésekben a tagság a közbirtokossági elnök nélkül is döntést hozhatott. Szavazati és döntési joga csak azoknak volt, akik egész erdőjoggal rendelkeztek. Akinek fél, vagy negyed joga volt, csak akkor nyilváníthatott véleményt, ha a teljes joggal rendelkezők már nem tudtak dönteni. A szavazók ellen ilyenkor ún. ellenszavazók nyilvánítottak véleményt. Ezeket fizetetteknek hívták. Az erdőjoggal rendelkezők jogaik bizonyos arányát eladhatták, vagy cserélhették élelmiszerekért, terményért, háziállatért, vagy házikészítésű vászonért, rongy pokrócért. A csere megegyezés szerint történt. Ha valaki eladósodott, erdőjogát zálogosíthatták, illetve erdőjogát foglalták le. Megfelelő ellenérték mellett ezt vissza lehetett váltani. Az erdőjog örökölhető is volt. A családon belül mindig a legidősebb gyermeket illette az örökösödési jog. Ha a gyermek nem tartott igényt az erdőjog egészére, testvéreivel osztozhatott rajta, de más községbelinek nem adhatta el. Ha valaki jogot vásárolt, természetszerűleg megvásárolta vele a szavazati jogot is. Akinek joga volt, magasabb rendűnek számított, mint a falu többi lakosa. A közbirtokosok erdőiket bármikor kitermelhették. Erdőrészeiket maguk vágták ki, de gyakori volt, amikor napszámosokkal csináltatták. A napszámosok általában a kitermelt fa harmadáért dolgoztak. Ez azt jelentette, hogy az egy nap alatt kitermelt famennyiség harmadrésze a munkást illette. Ha többen dolgoztak egy csoportban, osztozni kellett a kitermelt fán. Ilyenkor mindenki egyformán részesedett belőle. Hasonlóképpen megosztották egymás között a könnyebb és nehezebb munkát is, így nem volt ok arra, hogy egyik több fát kapjon, mint a másik. A naponként kitermelt fát az erdőben összerakták, besarangolták. Az erdőbirtokosság a favágókon kívül alkalmazott juhászt, kanászt, erdőőrt, és kovácsot is. Fizetésük napszám volt, de átválthatták fára, élelmiszerre vagy takarmányra is. A favágók élete Községünkben az erdő munkásokat régen favágókx\2k nevezték. Az állandó favágókon kívül mások is rendszeresen dolgoztak az erdőben. A falu szegényebb rétege, ha más munkája nem volt, erdőben kereste kenyerét. Nyáron általában a földeken dolgoztak, kapáltak vagy arattak, de télen, amikor mezőgazdasági munkalehetőség nem volt, erdőbe jártak. Az erdőmunkások bizonyos feltételek mellett önállósulhattak. A gyerekek általában 10—12 éves koruktól dolgoztak az erdőben. Rokonaik, ismerőseik vagy a szülők tanították őket munkára. Legalább ötéves gyakorlat után önállósulhatott valaki. Feltétele volt ennek, hogy ismerjen minden fafajtát, tudja, hogyan kell kezelni, gondozni a csemetét, ismernie kellett azt is, mikor legcélszerűbb a különböző erdőmunkákat elvégezni. A fiatalokat mindig idősebbek mellé osztották be. így tanulták meg a szerszámok legcélszerűbb használatát is. A besegítés miatt az idősebbek többet kerestek mint a 160
