Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Jósvai Gizella: Az erdő haszonvétele Erdőhorvátiban

AZ ERDŐ HASZONVÉTELE ERDŐHORVÁTIBAN JÓSVAI GIZELLA Erdőhorváti határában 1895-ben 5523 kat. hold, 1931-ben 4788, 1965-ben 5258 hold erdőt találunk. (Borsod-Abaúj-Zemplén megye története és legújabbkori adattára. Miskolc, 1970 152. 1.). Az utóbbi években az erdőtelepítés növekedett. Ez az erdőterület két részre oszlott, a községi és az uradalmi erdőkre. A község tulajdonában volt: Kerekfej (tölgy), Pusztavár (tölgy, bükk, gyertyán), Véghegy (tölgy), Agáros (tölgy), Jánoska-váralja (tölgy, bükk, gyertyán), Feketehegy (tölgy), Küvágó (tölgy, bükk, gyertyán), Várhegy (tölgy, bükk, gyertyán), Melegmáj (tölgy, bükk, gyertyán), Rigócska (tölgy, bükk, gyertyán), Fövenyes (tölgy, bükk, gyertyán). Ezekben az erdőkben tehát a tölgy, a bükk és a gyertyán az uralkodó fafajta. Az uradalomhoz tartozott: Szokolya (tölgy, bükk, gyertyán, fenyő), Térhegy (tölgy), Páca (tölgy), Kőkút (tölgy, bükk, gyertyán), Hárskút (hárs, tölgy, bükk, gyertyán), Kecskefül (tölgy, bükk, fenyő), Égeres (éger, bükk, gyertyán), Hajagos (tölgy, bükk, gyertyán, fenyő), Szelekfej (fenyő, tölgy, bükk, gyertyán), Hallgató (tölgy), Prücsök (tölgy), Kökényeske (tölgy, bükk, gyertyán). Az utóbb felsorolt erdők báró Waldbott Kelemen birtokában voltak. Határunkban találunk olyan szántóföldeket, szőlőket vagy legelőket, amelyek régen erdők voltak: Várhegy (szőlő), Véghegy (szőlő), Agáros (szőlő), Rigóska (szántóföld, szőlő), Fövenyes (szántóföld, szőlő), Kökényeske (legelő), Pusztavár (szántóföld, legelő). Olyan erdők is vannak, amelyek nevüket az uralkodó fafajtárói vagy cserjéről kapták (pl.: Égeres, Kökényeske, Hárskút). Környékünkön üveghuta is volt, erre az Óhuta és Középhuta dűlő elnevezés utal. (Borovszky Samu: Zemplén vármegye Bp., 1906. 41.1.). A Háromhuta völgyben található üveghutákban fehér és zöld üveget készítettek. Más színű palackokat ritkán csináltak, nem szerettek foglalkozni a festékkel, inkább csak egyszerű piócás «vegeket gyártottak. A palackokon, üvegfújásokon kívül üvegtáblákat készítettek ablaküvegezés céljára. Környékünkön szén nincsen, de bányásztak építkezésre alkalmas követ, s ezzel napjainkban is foglalkoznak még. Erdőhorváti irtáson települt. A lakosság a falu környékén a hegyekben élt. Három nagyobbnak mondható település volt az erdőben és a néphit szerint a tatárjárás után összefogott a „Háromlábú" falu és áttelepültek a falu jelenlegi helyére. Jelszavuk ez volt: „az erdőt hordd, vágd ki", és az idők folyamán Erdőhorváti lett belőle. A falu népe most is így magyarázza a település kialakulását. Az erdei közbirtokosság. Helységünk úrbéri közbirtokossága a határbeli erdőket a 19. század végén a Komesztálás idején osztotta fel. A közbirtokosság vezetősége tíz tagból állt, az elnök, a jegyző, a pénztáros és az esküdtek. A vezetőséget csak a gazdagabb rétegből választották. A választás három évenként történt. Ilyenkor a választás időpontját kidobolták. A kijelölt időre a falu népe összegyűlt a tanácsházán. Az elnök felolvasta a neveket, kiket jelöltek a vezetőség tagjaivá. A választás a hozzászólások alapján történt. A választási gyűlések gyakran végződtek verekedéssel, s ezeket általában azok kezdeményezték, akik jelöltek voltak, de nem választották be a vezetőségbe őket. 159