Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
Kozák Barnabás: A tiszadorogmai kosárfonás
Hátránya az, hogy nem végez olyan finom munkát, mint az erre a célra használt és ismertetett kézigyalu. Meg kell említeni még a kézihasítókat, amelyekkel a vesszőt hasítják el. Vesszőszedés és hántás. Hántás idején a vesszőstelepeken kunyhókat építenek. Ezekben a kunyhókban alszanak a vesszőhántó munkások, ugyanis a munkások egy része csak hetenként szokott hazajárni. A kunyhó szerkezete igen egyszerű. A vázat fa alkotja, amelyre tetőfedésként háncsrész kerül. A hántót olyan helyre tesszük, hogy az egész nap lehetőleg árnyas, hűvös legyen. Hanem sikerül ilyen helyet találni, akkor mesterséges árnyékot készítenek. Ehhez csak néhány lombos ág szükséges, aminek a megszerzése ilyen helyen nem okoz gondot. A hely kijelölésekor ügyelnek arra, hogy attól a területtől ahol a vesszőt szedik, ne legyen távol. Ezután következik a gödör kiásása. Ez azért szükséges, hogy aki hánt, nyugalomba helyezze a lábát. Avashántót a gödör elé, mintegy 30— 40 cm-re kell leverni a földbe, kb. 80—85 fokos behajlási szöge legyen és a hántó lapjával álljon a gödörrel szemben. Nagysága különböző, 40—70 cm-ig terjedhet. Általában a földbe verendő rész azonos hosszúságú a hántoló résszel. Anyaga acél. A földbe vert rész összeforrasztott, vagy kovácsolt. A hegyén a végek azért vannak két oldalra hajtva, hogy a vesszőt könnyebben és gyorsabban lehessen a hántóba helyezni. A szedés görbekéssel vagy metszőollóval történik. A nyári vesszőt általában görbekéssel szedik. Szedéskor a vesszőt lehetőleg a legtövéig vágják le. A legnagyobb kancs 5—6 cm lehet. A nagy kancs hanyag, pazarló munkára vall. A vesszőt legjobb reggel, harmaton szedni, mert annak a héja jön le legkönnyebben, amelyiknek még vizes a kérge. A vesszőszedésre már pirkadatkor elindulnak és 8—9 órára 3 kévényit is megszednek. Ez a vesszőmennyiség egy személynek elég egy napi hántásra. Az előkészített vessző meghántásához reggeli után kezdenek. A hántoló személy mielőtt munkához ül, apró fakarókkal felosztja maga körül a teret. Akarók között nagyságuk szerint elrendezi a vesszőket. A munkát végző a vesszőt a hántó két ága közé vágja, majd kihúzza. Ezt a műveletet addig kell ismételni, amíg a vessző hántott tövén a héj önmagától fel nem csattan, szét nem reped. Ha 3—4 húzás után a vessző héja nem reped meg, a lehúzáshoz az embernek a körmét kell használnia. Ez gyakran előfordul, s a kezdő hántó kezén pár nap után sebeket okoz. Azokat a vesszőket, amelyeknek hántás alkalmával nem jön le a héja, vakvesszőnek nevezik. A vesszőről a héj akkor is lehúzható, ha a vessző hegyét letörik. A említett módszerekkel naponként több száz szálat hántanak meg. Egy-egy csomó meghántolt vesszőt a napra tesznek, és ott szárítják ki. Ügyelni kell arra, hogy a nyers ne halmozódjon fel, mert ha sokáig áll nedves, hűvös helyen, elszíneződik, s kapott színét száradás után is megtartja. A szárítás leggyakoribb módja, amikor a vesszőket hegyüknél háncshéjjal lazán összekötik, majd tövét kúp alakúra széthúzzák, és így állítják fel a földre. A leírt munkamenet a vashántóval történő hántásra vonatkozott. Alábbiakban a kishántóval történő munkára, s annak működésére szeretnék utalni. A kishántó téglatest alakú, fából készített szerszám, amelynek hosszúsága 20—25 cm, szélessége 4—5 cm, magassága 1-2 cm. Egyik végétől kb. 5 cm-re egy 8X2 cm-es lapított ellipszis alak van kivágva, a másik vég középen ketté van hasítva az ellipszis formáig. Ezzel az eszközzel általában apró vesszőket hántanak. A hántót a vele dolgozó munkás egyik kezébe fogja, másik kezébe a vesszőt, úgy hogy annak hegye vele szembe legyen. A munkafolyamatok bemutatása után tekintsük át egy olyan család életét, ahol 4—5 hetet töltenek el ezzel a tevékenységgel. A munka 3. hetét emelem ki, amikor a vessző legalkalmasabb, héja a legkönnyebben válik le. Hétfőn reggel a telepvezető végzi az ébresztőt. Az ő kötelessége a telep munkásainak irányítása, a nyilasok kiosztása, a meghántott vessző felmérése, stb. A munkások 132
