Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
Kozák Barnabás: A tiszadorogmai kosárfonás
töve) nem haladhatja meg a 15—20 mm-t. 1 kat. holdról általában 70—80 mázsa vesszőt termelnek le. Egy-egy vesszőtőke állandó gondozás mellett és jó talajon 20—25 évig is elél. A vadvesszőt, mint neve is mutatja, nem kell ültetni, kapálni, mert vadon, bokrosán él. A vadvesszőn nem sok a kártevő, szívóssága nagyobb a nemes vesszőnél. A vessző kitermelése augusztusban történik. Kitermeléskor meghántják. A hántás csak zöld állapotban történhet. Rendszerint mindig augusztusra szokott megérni. Azt arról lehet megállapítani, hogy a vessző alsó levelei kezdenek sárgulni. Az az időszak, amikor már a vessző érett és jön a héja, kb. 5—6 hétig tart. Mielőtt megismerkednénk a vesszőfajták termesztésével és felhasználásával, vizsgáljuk meg a kapcsolódó szerszámkészletet. Verővas: Az egyik vége felé elkeskenyedő, majd kör alakban végződő lapos, elég súlyos lágy vas. A kör alakban végződés akadályozza meg, hogy használat közben a kézből kicsússzék. Itt találjuk a középre helyezett lyukat, amelyet a vesszők egyengetésére, igazgatására, a szerszám felakasztására használnak. A lapos részét a fonás tömítésére, pl. oldalfonásnál alkalmazzák. Vesszőhajlító: Ismerünk fából és fémből készült vesszőhajlító, hajtogató eszközt. Erősebb, vastagabb vesszők hajtogatását végezzük ezzel a szerszámmal. Alaposvasból készült hajlító mindkét vége kör alakban végződik, az egyikben kör alakú, másikban szögletes alakú rés van. A fából készült hajlító égy nyélszerű, egyik végén kiszélesedő fa, melyre lyukat fúrnak. A nyél meglehetősen hosszú, hogy nagyobb erőt tudjunk kifejteni. Különösen fűzbotok egyengetésénél alkalmazzák. Vágó- vagy faragókés: Jól élezett, hegyes végű acélpenge. Erős kés, a fogórésze fával burkolt. A vesszők vágására, hegyezésére, esetleg faragására használják. Tisztító- vagy metszőkés: Háromszög alakú acélpenge, jól fogható, kézbe simuló nyele a végén gömbölyű. A kész munkadarabból kiálló vesszők elmetszésére, tisztítására használják. Metszőolló: A vesszők darabolására, szedésére, esetleg tisztítására szolgál. Fürész: Vastagabb vesszők, botvesszők darabolására fűrészt használnak. Erre a célra használnak lombfűrészt és kézifűrészt, de bármilyen fűrész megfelel. Ár, vagy szurkáló: Fémből készült, fafogóval ellátott árakat ismerünk. Lehetnek hosszúak, rövidek, egyenes, vagy hajlított hegyben végződőek. A szurkáló készülhet fémből, csontból vagy szaruból. Használatuk többféle: anyagrögzítés, lyukasztás. A vesszők elfűzésénél igen hasznos. Harapófogó, kombináltfogó: Fémből készül, szegek húzására, vesszők fogására használják. Kalapács: Feje fémből, nyele fából készült. A műveletekhez kisebb-nagyobb kalapácsokat használnak. Vonókés: Fémből készült, két végén fogóval ellátott, jól élezett kés. Vesszők forgácsolására használják, különösen botvesszőknél alkalmazzák. Kézigyalu: Vesszők gyalulására használt, falapra rögzített acélpenge. A rögzítőcsavarral a falaptól tetszőleges távolságra állítjuk. Finomabb munkáknál, ahol gyalult vesszőket alkalmaznak, a műveletet ezzel lehet a legszebben elvégezni. Singép: A vesszők hasítására, gyalulására több gépet szerkesztettek. Ismeretesek a kézzel hajtott, újabban villanymotorral hajtott gyalugépek, amelyek agyalukésen kívül 1 db 3-as és 1 db 4-es hasítóval vannak felszerelve. Kezelésük módja az, hogy a kellően kiszáradt, hántolt vessző hegyén négy-öt milliméter vastagságig a vékonyabb végből levágunk és a hengerek közé dugjuk. A vesszőt laposra és simára gyalulja. Maguk a kések különbözőek lehetnek, elhelyezésük szabályozható. A gépet egy stabil állványra helyezzük kézmagasságban. A motorral hajtott gép a munkát könnyebbé és gyorsabbá teszi. * 131
