Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Hubai Gyöngyi: Szűcsmesterség Mezőkeresztesen

2. kép. A váütányér és a keresztkötés alatt levő derékrész hímzése zésnél felhasznált eszközöket. A bőrök összedolgozásához erős kenderfonalat használnak. A díszítéshez elején gyapjút, majd a műselyem elterjedésétől fekete selyem fonalat. A tű mellett az árat akkor használják, ha többszörös bőrrétegen dolgoznak. A műhely felszereléséhez tartozik a fatönk, a kalapács, a csipkéző, a sallanglyukasztó. Ezeket a fémeszközöket a szegőbőrök kivágásához használják. A felszerelést kiegészíti a tűpárna, gyüszü, háromélű szücstü, olló, a szűcskés, mérőeszköz, ceruza, toll és tinta. A műhely tartozéka a mintakönyv és a rendelések felvételére szolgáló füzet is. Az eszközök közül ki kell emelni a szűcstűt, amely nem azonos az ismert varrótűvel, mert hegye háromélű és éles, szinte vágja a bőrt és könnyű haladást biztosít a fonalnak. Ha a tű életlen, akkor tapad, úgy szokták mondani, hogy: fogja a bőrt. Ha a hegyét megfenik, könnyen a köröm alá szalad. A felsorolt felszereléseket kiegészíti még egy lyukas anyagdarab, valamint a minták kirajzolásához szükséges toll. Ezzel rajzolják fel a mintát. Kékítővel vagy tintával dolgoznak, mert ez nem fut szét a bőrön. A kikészített, összeállított bundára vigyázni kell, ezért 101