Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
Hubai Gyöngyi: Szűcsmesterség Mezőkeresztesen
a rajzolt mintát egy tiszta anyagdarabbal védték. Az anyagdarabra olyan nyílást vágtak, amelyen keresztül zavartalanul lehetett hímezni. Ahogy haladtak a hímzéssel, úgy tolták tovább ezt a kilyukasztott segédanyagot. A bunda szabását és a rendelés felvételét maga a mester végezte. Méretfelvételnél az eriszték vonalát és a bunda hosszát mérték. Ha köznapi viseletnek szánták, akkor rövidebbre szabták, hogy könnyebb legyen benne a járás. A bunda vonalát kirajzolták és sablon után szabták ki a bőrt. Vásárra előre elkészített átlagméret alapján dolgoztak, nagy eltérés így nem volt a bundák között. Ha a hossza megfelelt, az értékesítés nem okozott gondot. A bunda akkor volt igazán jól sikerült, ha jó formájú volt a tányérja. (2. kép). Lényeges az is, hogy a hát vonalának milyen az esése. Ezt a keresztkötés és a hátbőr jó összeillesztése adta. A bundatányér elnevezését a ketté vágott bőrformáról kapta. Ez nem ér le egészen a derékig. Mivel a vállrész tartja a bunda egész súlyát, ide mindig erős bőrt választottak. Elsőnek a vállbőrt szabták. A leegyenesített bőrszéleket összeillesztették és négyfelé hajtották. Ezek a hajtásvonalak határozták meg a szabás irányát. Az összehajtott bőr közepét vízcsepp formára metszik ki, ez lesz a nyakkivágás. Ezt követően a vállbőrt hosszirányban felhasítják, így kapják meg a két fél-elejét. Ezt követi a válltányérok szabása, amelynek félköre a váll vonalát követve illeszkedik a vállbőr két hosszabb vonalához. A bunda alját enyhén trapéz alakú bőrök összevarrásával alakítják ki. Az aljabőrök száma határozza meg a bunda bőségét. A kiszabott bőröket a prém felől dolgozzák össze. Az első és felső bundarész összeillesztési vonala a keresztkötés. Az aljabőrök egymáshoz dolgozása az eriszték vonala. A bundák összeállítása után az alját lekerekítik. Gallérnak fekete, rövid, göndörszőrű báránybőr kerül. Elhelyezésénél a farok mindig a hátközépre esik és nem ér le a keresztkötésig. A gallér oldalt a válltányér széléig ér. Ehhez dolgozzák még hozzá a kis álló gallért is. A bunda zárásához egy nagy makkalakú gombot használnak, sima finom bőrrel befonva, és bőrszíjjal erősítik az álló gallér alá. A másik oldalon szíjhurok van, ebbe akasztják a gombot, hogy viselés közben a vállról ne csússzon le a bunda. Azért, hogy mozgás közben ne nyíljon szét, belülről összefogják a két elejét. A díszítményeket két csoportba oszthatjuk. A bőrdíszek és a hímzések. A bőrdíszítés formái a keskeny bőrcsíkok és a szélesebb bőrszegők. A bunda igazi dísze azonban a nagy bőrfelületet befedő selymes hímzés. Virágelemek és levelek alkotják az ornamentika egészét. Minden elemnek egyéni formájára utaló neve van. Az elnevezés a minták halmozása esetén is változatlan marad. Ezek a halmozott motívumok jellemzői lehetnek egy-egy bundának. Az egyszerű díszítmények átmenetet képezhetnek két mintacsoport között. Ilyenek a pávaszem, fülbevaló, kis és nagy makkrózsa, levél, petty. Ezek az egyszerű motívumok kettős és hármas csoportokban jelentkeznek. A levélminták is különbözőek, formájuk meghatározza, hogy rozmaringágnak, vagy csak leveles ágnak nevezik. A tulipánoknak, rózsáknak is több formája ismert. (Pl. a rózsáknál mindig a közép motívuma adja az elnevezést, a különböző levélformák körben való elhelyezése eredményezi a kerekrózsát, vagy a srófos rózsát; a tömött rózsa kezdő motívuma általában makkrózsa, de lehet pávaszemű levélrózsa is.) A felhasznált motívumokból könnyen megállapítható, hogy ki és hol készítette a bundát, viselőjének milyen módja és rangja volt. A motívumok sajátos formája és elhelyezése jellemző egy-egy műhelyre. Ilyen beépülő jellegzetes motívum Mezőkeresztesen a szegfű, a rozmaring, ismert ugyan, de nem alkalmazott a pávafarok, cserlevél és az őszirózsák különböző formái. Az egyszerű motívumok csoportosításából újabb önálló motívumok jöhetnek létre, ilyenkor már új az elnevezés is; pl. hármas akáclevél, összeforgatott makkrózsa, leveles ág. A cserlevelet is egyszerű levelek csoportosítása alkotja, csak az öltésirány megváltozik, és így a levélközök határozottsága feloldódik. A csoportosítások változása eredményezi a bimbós ág motívumát is. 102
